00. Szükségem van rá


NIALL HORAN

 

"Kezelj minden lányt hercegnőként, hogy egyszer valamelyikük a tiéd lehessen. Örökké a tiéd. Úgy, hogy amint megérinted, már hozzád tartozzon."
 

Egyszer elérkezik majd az a perc is, amikor már nem akarom többé ezt csinálni. Amikor az egész csak egy teher lesz számomra, semmi más. Nem fogok tudni mosolyogva azok elé állni, akik eddig támogattak és velem voltak azzal a szöveggel, hogy most vége. Vége annak, amit eddig szerettem csinálni, annak a dolognak, amiért kiskoromban éltem-haltam volna. Azt mondanám, hogy cserben hagyom azt a négy embert, akik velem voltak a hosszú utamon és testvéreimnek tartottam őket. Most is a testvéreim. Viszont olyan szerepet töltenének be az életemben, ami nem jelent jót. Ott voltam velük, de lejárt az időm. Nem kell többé a pénz, a hírnév, semmi ami ezzel jár. Csak a nyugalom, amit visszakaphatok érte. Azért a sok időért és munkáért, amit feláldoztam a célért, ami minden pillanatban a szemeim előtt ragyogott. A célért, amit már rég elértem és mivel megkaptam, már el is dobom magamtól. Megtarthatnak mindent, ami egyszer Niall Horané, az énekesé volt, ha mostantól örökre békén hagynak. Egyedül és magányosan. Szeretet, szerelem, bizalom, támasz, társaság, nevetés és mosoly nélkül. Helyette talán nem is lesznek könnyek, álmatlan éjszakák, vígasz nélküli önmarcangolások, lidércek és miegyéb. Talán nem is lenne olyan nehéz.

 

Valószínűleg hamarosan ez következne be, ha így folytatom. Jelenleg semmi önbecsülésem, vagy éppen társaságom, amire szükségem lenne. Tudom, hogy állítólag értékes ember vagyok, néhány millió ember számára, akik vagy hazudnak, vagy nem láttak még normális fiút. A normális fiút, aki rám hasonlít. Aki bármikor kiléphet az utcára, sétálhat, megehet egy hamburgert anélkül, hogy kamerát nyomnának a képébe. Élhetne úgy, hogy ha netalántán elvinne egy lányt randevúra, aki az elejétől fogva szimpatikus neki, ne zavarják meg őket azzal, hogy lefotózzák a párt és már is cikkeznek róluk. Senkinek sem kellene egy ilyen élet. Persze, mindenki azt mondja, hogy ez könnyű és szívesen válna világsztárrá. Igen, az elején élvezné. Aztán pedig jönne az a borzasztó felocsúdás.

 

Szükségem van rá. Arra a valakire, aki ugyanúgy érez mint én. Akinek nem számít, hogy milyen az autóm, a házam, a munkám. Aki azért szeret, amilyen vagyok. Örülnék, hogy ha nem érdekből lenne a barátnőm. Aki elfogadja azokat a hibáimat, amikről senki sem tud, anélkül,hogy ismerne. Egy olyan lány, aki ápol ha beteg vagyok és mindig megnyugtat, ha kell. Olyasvalaki aki nélkülem is boldogulna az életben és ugyanúgy csodás, amikor nem vagyok mellette. Támogatna, még akkor is, ha egy darabig nem találkozhatnánk, mert elszakít minket a munkám. Nem okozna neki problémát a rajongók gyűlölködése és nem érdekelné a média. Nem szorul rám és képes rámosolyogni a világra, még abban a pillanatban is amikor összeomlik körülötte minden. Beszélgethetek vele anélkül, hogy feszengenék a jelenlétében.  Őszintén ölelne át és mosolyogna, ha szerelmet vallok.

Amikor még kicsi voltam, minden olyan egyszerűnek tűnt. Anyu és apu még együtt voltak és boldog családként éltünk. Jól kijöttem a bátyámmal is és mindig mentünk valahova kirándulni vagy játszani. Nem szakítottak el minket azok a fránya kilométerek és minden nap láthattam őket. Voltak ugyan veszekedések és viták, de akkor még nem értékeltem ezeket is. Úgy tűnt, hogy ez mindennapos és ők csak púpok a hátamon. El akartam szabadulni otthonról, olyan jó ötletnek tűnt. Arról álmodoztam, hogy ha majd betöltöm a tizennyolcat, szedem a sátorfámat és kiveszek egy lakást, ahol azt csinálhatok amit akarok. Nem lesznek szabályok és akkora rumli lehet a szobámban amekkorát csak szeretnék. Nem baj, ha este tovább maradok kint, mint kilenc és egész nap a barátaimmal lehetek. Megadatott a lehetőség. Mostanra saját lakásom lett, állandóan a legjobb haverjaimmal mehetek mindenhová és azt csinálok, amihez kedvem van. Csakugyan nem számoltam azokkal a dolgokkal, amik rosszabbak lettek azáltal, hogy híres lettem. Persze, gyönyörű házam van, hatalmas kerttel és mindennel, ami egy hasonlóba kell, de egyedül érzem magam. Áthívhatom a bandát, hogy csináljunk valami programot, vagy egyszerűen dalokat írhatnék és bömböltethetném a zenét, amennyire csak jól esik.

A banda tagjainak rajtam kívül barátnőjük van és boldogok. Olyanok lettek az évek alatt, amilyen én mindig is szerettem volna lenni. Nekik sohasem volt fontos az ilyesmi, hogy legyen mellettük valaki. Én viszont ezután sóvárgok már mióta és mégsem adatik meg a lehetőség. Lehet, hogy válogatós vagyok, viszont nem elégszem meg akárkivel. Az igazira várok. Ez lányosan és nyálasan hangzik, de nekem fontos, hogy azzal lehessek, akit mindennél jobban szeretek és hozzám való. A fiúk természetesen mindig össze akartak hozni valakivel, de nem szeretem az ilyen mesterkélt találkozásokat. Ilyenkor elárulták a lány összes tulajdonságát, vagy éppen kiragadtak egy lányt mondjuk egy üzletből, akit mégcsak nem is ismernek és azt várták, hogy majd belehabarodom, mert az nekem olyan könnyen megy. Nem. Egy váratlan, csodás találkozásra vágyom és arra, hogy már az első perctől fogva szeressem őt. Őt, aki nem fog eljönni. Várok a nagy semmire. Nem érdemlem meg a boldogságot.