2016. január 30., szombat

04. Megállítja, elkapja és megcsókolja

Drága Olvasóim!
Újult erővel és lelkesedéssel érkeztem hozzátok, ráadásul még egy újabb díjat is kaptam, amit a Díjak oldalon meg is találtok. Elképesztő dolognak tartom, hogy akkor amikor megkaptam a második díjamat, mégcsak a harmadik fejezetet tettem közzé és már rögtön két díj is a birtokomban áll. Nem hiszek a szememnek és ezt csak nektek köszönhetem. Elég laza napjaim voltak az előző hetekhez képest, ezért sokkal könnyebben sikerült megírnom a folytatást. Most csak Samantha szemszögéből írtam, aminek remélem, hogy örülni fogtok, hiszen többen is mondtátok, hogy ezt a lányt még nem sikerült megismernetek. Most egy kicsit talán több mindent megtudtok róla. Az apróbb visszaemlékezései pedig lehet, hogy még így a történet elején elég érdekesnek bizonyulhatnak, hiszen nem tudjátok hova kötni, de higyjétel el, hogy később elég fontos szerepük lesz a sztoriban. Nem is húzom tovább az időt, most már átadlak titeket a fejezetnek! Ha elnyerte a tetszéseteket, kérlek írjatok egy megjegyzést és iratkozzatok fel, de azért a pipálásról se feledkezzetek meg! Jó olvasást! :) x
 

SAMANTHA WOOD

 
Négy fele járhatott, mire felkeltem a nappali kényelmesnek mondható kanapéjáról és elkezdtem készülődni. Először is a fürdőszobába léptem, ahol levetkőztem és kiengedtem a hajam, majd hagytam, hogy a kádban ellepjenek a forróvíz felszínén pihennő, édes habok. Nem tudom, meddig áztathattam ott magam, de nagyon kellemes érzés volt. Ilyenkor izmaim és teljes testem is ellazul, sokkal nyugodtabbá válok és kikapcsolódhatok néhány csodás perc erejéig. Többször engedtem a vízből, majd újratöltöttem a kádat, olyan gyorsan hidegült el a víz. Nem akartam nagyon pazarolni, mert tulajdonképpen gyorsan le is zuhanyozhattam volna, de kivételesen megengedtem magamnak, hogy végre lazíthassak. Kiengedhetem a napi, talán egész heti feszültséget. Kitisztíthatom a fejem főleg, hogy megfeledkezzek a munkámról.

Miután a tanárúr kiadta a következő házifeladatokat és a beadandó fontosabb részleteit, felkaptam a cuccaimat és kiléptem a helyiségből. Nem bírtam volna tovább megmaradni egy légtérben vele, míg mindvégig magamon éreztem a fájdalmas tekintetét. Néha-néha felé pillantottam és szemeiben láttam azt a gyötrődést, amin én is épp átmentem. Mindig is életem során próbáltam elkerülni a gyengébb perceimet, de egy jó éve ezt nem tehetem. Ezek a napok mind nehézségek körül forogtak és nem kevés önostromolással. Hibáztattam magamat, őt és azt a bizonyos harmadik személyt is, aki a fő oka volt ennek. A fő oka, még is az, akinek a legkevesebb köze van hozzá. Idegesen tördeltem kezeimet, mígnem visszaérkeztem a szekrényemhez. Előhalásztam a mélyéről azt a két kis papírt, amik életben tartottak. Különböző dolgok álltak bennük, még is legtöbbet jelentették számomra, rajta kívül. Az egyik egy levél volt, amit még tizenegyedikben kaptam egy lánytól, pontosabban ő csak amolyan futárként közreműködött. Emlékszem arra a napra, talán február lehetett és mindig megborzongok amikor az aznapi hidegre gondolok. Úgy terveztük a bátyámmal, hogy szánkózni indulunk és megbeszéltük, hogy mire hazaérek ő már előkészül és átmegyünk a közeli parkba, ahol magas dombok emelkedtek. Minden egyes télen odajártunk és szép emlékeink fűződtek hozzá. Azon a délutánon mégis minden máshogy történt, mint ahogy azt elterveztük. Nem egyből hazamentem és az útom alatt pár szavas üzenetet pötyögtem neki a bocsánatkéres szándékával.

Amikor olyan érzésem támadt, hogy így sohasem fogok tudni elkészülni és valószínűleg már is elkéstem, kiemelkedtem a selymes habok közül, majd magamra és a hajamra tekerve egy törülközőt, szárítkozni kezdtem. Hajamat megszárítottam, majd lazán hagytam, hogy száraz, göndör tincseim vállamra hulljanak, s néhányuk végigfusson hátamon. Nem igazán volt szebb, alkalomhoz illő ruhám, csupán kettő. Az egyiket temetéseken szoktam hordani, amikre nem igazán megyek, de úgy gondoltam, oda is illene valamiféle ruha, amivel még is megtisztelem az elhunytat. Akármilyen bizarul is hangzik. A másik darab még sosem volt rajtam, a szüleimtől kaptam még az érettségire. Pánt nélküli, sötét lila ruhaköltemény. Egészen derekamig simul alakomhoz, majd utána egy kissé szélesedik és a térdeim előtt néhány centivel ér véget. Nagyon szeretem ezt a ruhát, bár soha nem gondoltam rá, hogy hordani is fogom. Most is csak azért lesz rajtam, mert tényleg nincs másom. Ez most nem egy olyan átlagos lányos duma, hogy nincs mit felvennem, mellesleg egy hatalmas gardróbban ácsorgok, megannyi ruha fogságában. Nekem tényleg csak két ruhám volt. Sokat gondolkodtam rajta, végül inkább visszaakasztottam a helyére, a szekrényembe. Nem randira készülök, csak találkozok egy fiúval, aki valószínűleg munkát ad majd nekem. Úgy döntöttem, hogy egy kék, alakhoz simuló farmert veszek fel. Hozzá választottam egy fehér blúzt, aminek rövid ujjai voltak, inkább vastagabb pántok. A dekoltázsnál arany színű szögecskék voltak felvarrva, amik kicsit csinosítottak az igazán egyszerű szerelésen. Karika füllbevalóimat füleimbe aggadtam, majd néhány karperecet is felcsúsztattam kézfejemen. Egy fekete magassarkúba léptem, majd egy szintén fekete műbőrdzsekit vettem fel. Ajkaimra halvány szájfényt kentem, majd kissé kihúztam szemem és dúsítottam pilláimat. Kevéske parfümöt fújtam magamra és amikor késznek nyilvánítottam magam, már öt ötven volt, tehát időben voltam. Beléptem az előszobába, ami közel sem nevezhető annak, mivel két ember alig tud elmenni egymás mellett abban a helyiségben, ezért inkább a folyosó címért versenyez. Eddig elég messze voltam a bejárattól, de amint közelebb kerültem csengetést hallottam, valószínűleg nem először kerestek már. Felvettem fekete magassarkúmat és szintén ilyen színű műbőrdzsekimet, majd táskámat. A kulcsokkal bibelődtem egy kicsit, majd mikor bezártam elkezdtem szedni a lépcsőfokokat.

A másik levél valahogy akkor még kevesebbet jelentet. Viszont akárhányszor átolvastam a sorait, arcomat újból elárasztották a jól ismert könnyek, ugyanúgy szántottak végig arcomon, mint amikor megkaptam. Még jobban össze volt gyűrve, a sarka hiányzott is, pedig fontos kis papír volt. Az állapota pedig csak azért volt ilyen, mert már annyiszor átolvastam, hogy félő volt, egy idő után darabokra szakad. Mégis gondosan őriztem, amolyan bizonyítékként. Azért kellett ez a bizonyos iromány, mert ha később meggondolnám magam, fenn állna a lehetőség a javításra. Az életem és az ő élete javítására.

Mire kiértem a fagyos levegőre, összébb húztam magamon a kabátom és megláttam a néhány méterrel messzebb várakozó autót. Mindenféle tétovázás nélkül beszálltam, de a sofőrt nem ismertem. Illedelmesen megkérdeztem, hogy őt Harry küldte e, majd elmosolyodott és felelt kérdésemre. Ekkor minden félelmem elszállt és indulhattunk is. Nem sokkal később már a mozi előtt ácsorogtam. Többször körülkémleltem az utcát, de egy ismerős, göndör fürtös fiút sem láttam a környéken. Elnéztem a másik irányba, majd egy ismerős tagon akadtak meg a szemeim. Többhelyen szakadt fekete farmerje, amit természetesen direkt hordott így és márkás fehér tornacipője könnyen elárulta. Fehér pólót viselt, rajta valamiféle együttes logója díszelgett. Kabátja hanyagul lógott rajta, nem igazán volt rá szüksége, míg tulajdonképpen én megfagytam. Szőke, gondosan beállított, felfelé meredező hajkoronája keretezte arcát. Eszméletlen szép kék íriszei csillogtak, szája félénk mosolyra húzódott. Nem akartam hinni a szememnek.
- Mit keresel itt? - vágtam egyből hozzá, mintha annyira ismerném, hogy ilyen hangon szólhatnék hozzá.
- Moziba jöttem. Te is? Milyen meglepő. Legalább nem leszek egyedül - tettette a hülyét, majd szája még nagyobb ívet tett felfelé.
- Hol van Harry? Beszélnem kell vele - mondtam teljes zavaromban és egyben nyugtalanul. Majd közben kezdett dühíteni a dolog, miszerint átvertek, nem is kicsit. Mérges voltam rájuk, nagyon. - Ha azt hiszed, hogy így bármit elérhetsz, tévedsz. Én filmet nézni jöttem, nem bájcsevegni. Különben is ha megtenném, akkor sem veled - vágtam hozzá és most végre erősnek éreztem magam.
- Csak találkozni akartam. Ennyire rossz ez így neked? Egy filmig kell elviselned. Elfogadnod, hogy az én édes természetem is létezik - mondta komolyan, majd mire a végéhez ért, halkan kuncogni kezdett saját mondanivalóján.

Bementünk a mozi épületébe, majd a kasszákhoz léptünk. Elég nagy sorok álltak a jegyárusításnál, de mivel már Niall-nél voltak a belépők, nem aggódtunk. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a dologgal, végül is csak egy másfél órát kell eltöltenem mellette, ráadásul filmet nézve. Túlélem. Közben ő minden percben rápillantott a telefonjára, körbenézett. Nagyon elővigyázatos akart lenni, a rajongók és a média miatt. Azt viszont közel sem gondoltam volna, hogy ekkora tömeg fogja ellepni a szerencsétlent. Nem hazudok, ha azt mondom,hogy minimum harmincöt sikongató lány vette körül, a nevét kiabálva és közös képért várakozva. A fiú engedett nekik és amennyire egy ilyen helyzetben lehet, türelmesen mosolygott és pózolt nekik a fényképekhez. Néhány aláírást is kézhez kaptak a nagy directionerek. Egy ideig én is ott ácsorogtam és csak figyeltem, hogy valakik milyen megszállottak. Úgy közeledtek Niall felé, mintha már régóta ismernék és Niall is nagyon kedvesen elbeszélgetett velük, mint valami baráti társaság. Ám az volt a helyzet, hogy az énekes srácnak fogalma sem volt a nevükről, vagy az életkorukról. Ők viszont mindent tudtak róla, olyanokat is, amik engem abszolúte nem érdekelnek és nem is tartom őket fontosnak. Láttam egy-két 1D-s és Mrs. Horan-es pólót, karkötőt. Pár könyvet vagy éppen CD-t, amik csak az autogramokra vártak. Olyan elszántak voltak és csillogó szemeik elárulták, hogy ez volt minden vágyuk. Nem haragudtam rájuk, nem zavart, hogy ott voltak Niall közelében. Konkrétan Niall sem érdekelt, egyedül is megnézhettem volna a filmet. Addig beálltam abba a sorba, ami már közel sem volt olyan hosszú, mint mikor megérkeztünk és eldöntöttem, hogy jegyet veszek. A szöszi zsebében lapultak a jegyek, de tudtam, hogy azt a filmet már rég lekéstük. Ezért jegyeket vásároltam a következő időpontra. Amire csupán fél órát kell várni.

Tudtam, hogy a lányoknak ez igazán fontos, ezért inkább a büféhez mentem, vettem egy nagy adag nachost és eleszegettem azt az egyik kinti fotelben. Később társult hozzá egy nagy kiszerelésű, gépi kóla, amit egyszerűen imádok. Nagyrészt csak azért jövök moziba, hogy egyek és megnézzem az elején lévő filmelőzeteseket. Szerintem az a legizgalmasabb. Minden történetből csak egy keveset látsz és minden olyan titokzatos. Nem tudod, hogy hogyan folytatódik, mi lesz a végkifejlet. Ezért ha olyan vagy mint én, kénytelen vagy beülni megnézni legközelebb. Ekkor ébredtem fel az álmodozásból, mert én biztosan így tenném, de most is csak azért költöttem el a pénzemet, mert úgy döntöttem, hogy szórakozni akarok. Ha a rajongók is megkapják, amit akarnak, akkor már én is szeretném az enyémet. Nekem a mozi jelenti ezt. Ritkán tudok kimozdulni, hiszen a hétvégém is elég zsúfolt. Csak dolgozom és dolgozom, néha nekem is jár valami apróság, amiért élhetek. Persze ez most nem az agyonnyomott, tartósítószeres chips és a már-már mérgező üdítő. A pillanat a fontos, amikor megtehetem ezeket anélkül, hogy a másnapra gondolnék. Szerencsére holnap nem dolgozom vasárnap lévén, de elképzelhető, hogy az éjjel közepén felhív a főnököm, hogy ha nem megyek be, akkor kirúg. Ez már csak így megy. Egy normál munkahelyen természetesen nem, mert ott megbecsülik az alkalmazottat, itt viszont nekem még a belemet is dolgoztatnom kell. Minden dollár számít. Visszatértem bambulásomból és a nagy tömeg felé fordultam, akiknek valahogy sikerült feleszmélniük az ájulásaik közepette és észrevettek engem. Letöröltem az arcomról egy kis szószt, ami rejtélyes módon került oda és vártam, hogy mit akarnak tőlem. Messziről kezdtek méregetni, majd Niallre néztek, mert hát ki másra, már csak mi voltunk kint, hiszen csúcsidőben, szombat este, ki nem ülne a moziban. Max én nem. Mert én egy átlagos, csodás szombaton estig gürcölök a drága, édes és jól ismert minimálbérért. Nem akarok elégedetlen lenni, annak is örülök, hogy van valami munkám, de azért mégsem vagyok valami pozitív. Már egy jó ideje itt dolgozom és még a legkevesebb, alapvetőbb törődést sem kapom meg a munkáltatómtól, ami elvárható. Helyette inkább meg sem szólalok. Szóval a lányok egy hirtelen felindulásból megrohamoztak és körém telepedtek. Fotóztak engem, mintha valami modell lennék, aztán elhalmoztak kérdésekkel. Persze nem valami kedves módon. Faggattak mindenféléről. Arról, hogy én akkor a barátnője vagyok e, mit keresek itt. Ez most egy randi? Megkérdezték a nevem. A koromat és a lakcímemet is tudni akarták. Elmondtam, hogy 19 vagyok és Sam, de semmi mást. Nem számoltam be róla, hogy a gimnáziumi éveim alatt is dolgoztam az utóbbi időben és, hogy most nem tanultam tovább. Nem meséltem nekik a hívogató londoni ajánlatról, de arról sem, hogy mit keresek Niall mellett. Lassan már ordítoztak velem, hogy többet beszéljek, viszont én ellenkeztem. Nem akartam kiteregetni a lapjaimat, hagyjanak engem békén.

Ekkor egy segítségnyújtó, nagy kezet láttam megjelenni, közvetlenül mellettem. Elfogadtam és tenyeremet bátortalanul az övébe helyeztem. Kis kezem teljesen máshogy festett, amikor egybe fonódtak. Kihúzott a tömegből, egyenesen a vetítőterem felé, majd gyorsan megmutattuk a jegyeinket a bejáratnál ácsorgó alaknak és beszáguldottunk a nézőtérre. Lopakodva ugyan, de helyet foglaltunk, a leghátsó sorban, középtájt. Még csak a reklámok mentek, így nem maradtunk le tulajdonképpen semmiről sem. Persze számomra igen, de a fiú izgatottam kémlelte a képernyőt a filmet várva. Nem volt ideje ennivalóért menni sem, ezért készségesen odanyújtottam felé a nachosomat, majdnem teli dobozát. Megmosolyogtatta gesztusom, de nem azért tettem, mert kedveltem vagy valami. Csupán azért, mert amíg várakoztam, megpróbáltam elképzelni magamat az ő helyzetében és nem ment. Nehéz lehet neki. Sajnáltam. Még a kezemben volt a doboz, ő viszont épp vett belőle, amikor megugrottam. Egy horror bemutatója ment a vásznon én pedig kimondottan gyűlölöm ezt a műfajt.

Annyira megijedtem, hogy kezemmel csaptam egyet, de nem voltam tudatában annak, hogy ezzel a fiúra öntöttem a teljes sajtszósz állományt és a chipsdarabkákat is. Nem jött ki szó ajkai közül, csak néhány másodperc múlva fetrengett a röhögéstől. Természetesen elvesztette önuralmát és nem volt tudatában annak, hogy nem csak ketten tartózkodunk a teremben. Sokan hátrafordultak és lepisszegték őt, mert már a film ment. Úgy döntöttem, hogy mivel ez az én hibám, megpróbálom helyre hozni a dolgot. Táskám mélyéről előszedtem egy csomag zsebkendőt és odanyújtottam neki. Elfogadta, majd törölgetni kezdte nadrágját és pólóját. Elég ügyetlen volt, de ki nem lenne az egy ilyen helyzetben.
- Sajnálom az előbbit, ami a directionereket illeti - húzta apró, megbánó mosolyra száját, majd visszafordult a ruhadarabjai tisztogatásához.
- Én ezért szeretnék bocsánatot kérni - suttogtam, majd esetlenül rá mutattam, pontosabban a pólójára.
- Nem gond, van másik. Most másra kellene figyelnem, de te gonosz módon elterelted a figyelmemet -  mondta határozottan. Én épp visszaszóltam volna neki, hogy nemcsak az én hibám meg minden, de rájöttem, hogy pontosan ez a célja. Ha nekiállok bizonygatni, akkor beszélgetni fogunk. Én viszont megálljt parancsoltam magamnak és inkább a filmre koncentráltam. Visszaváltottam az eredeti koncepciómra ,miszerint hidegen hagy a jelenléte és csak mozizni jöttem. Láthatóan ezt ő is észrevette és egy darabig nem szólt hozzám. Közöttünk ekkor kerítettem még egy ülést, ugyanis eggyel arrébb ültem, így letehettem közénk a táskámat és a kabátomat. Így kényelmesebbnek láttam és legalább nem kell mellette ülnöm. Őt ez eléggé megzavarta, ezért fogta a cuccaimat, felállt, leült az előző helyemre és maga mellé tette, a másik oldalára a dolgokat. Ezzel megint egymás mellé kerültünk. Zavart, hogy ennyire magabiztos, de nem tudtam rá koncentrálni, sőt nem is akartam. Kissé elfordult tőlem, ezért ha oldalra néztem, csak a hátát láttam, ahol nem meglepően nem volt semmiféle sárga folt és figyeltem, hogy mit csinálhat. A táskám fölött matatott és mikor felém fordult, elégedett vigyorra húzta a száját. Fogalmam sincs mit csinált, de nem érdekelt. Inkább nem foglalkoztam vele és minden figyelmemet végre a filmnek szenteltem.

- Hogy találkoztatok Harryvel? - kérdezte meg egy hosszú csend után, mire mégegyszer lehurrogták, nem figyelt rájuk, csak a válaszomat várta.
- Nem mindegy az neked? Semmi közöd hozzá - vágtam a fejéhez és sikerült visszarendeznem magam a teljes elutasítás menübe.
- Egyébként van közöm hozzá, de ha ennyire mélyen érint, inkább nem zavarlak - vágta be a durcát, de ez engem cseppet sem izgat. Nem tudtam, hogy mire számíthatok a film alatt, de csalódtam. Az egész unalmas volt, ezért csak Niall levegővételét hallgattam, ami közel sem volt olyan érdekfeszítő. Kajám sem maradt, csupán azt a pár deci kólámat szürcsölgettem unalmamban. Majd hirtelen megszólaltam.
- Érdekesebb volt mint te - kissé meglepődött, miután hangot adtam gondolataimnak, mert közel sem erre számított. Én pontosan tudom magamról, hogy az idegeneknél sosem vagyok egy könnyű eset, de ez a fiú kimondottan dühített. Zavart benne valami.
- Nem hiszem. Én jobb fej vagyok - állította magáról eltökélten. Aha, persze. Már csak azon voltam, hogy túléljem vele ezt az estét.
- Kétlem. Sokkal kedvesebb társaság mint te - vágtam hozzá kíméletlenül és éreztem, hogy kezdek túlzásba esni. Nem is ismerem, még is olyan kemény vagyok hozzá. Nem szabadna ezt csinálnom. Bűnbánóan lehajtottam a fejem és ölembe ejtettem kezeimet. Azokat tanulmányoztam egy darabig. Sikerült megállapítanom, hogy rám férne egy manikűr. A történet a vége fele járhatott. Éppen nevetett mindenki, még a mellettem ülő is, mire fogtam magam és kisétáltam a teremből. Előtte áthajoltam a srác felett és kiszedtem a hozzám tartozókat. Felhúztam a dzsekimet és kiléptem a hűvös levegőre. Hamar összekoccantak fogaim és remegni kezdtem. Bántam,hogy nem öltöztem vastagabban, a hosszú út hazafele még vár rám. Nem kellett sok idő, mire Niall utánam jött. Nem vártam, de minden idilli jelenetben így történik. A hősszerelmes megy a lány után. Megállítja, elkapja és megcsókolja. Bevallja az érzelmeit és az egész olyan csodálatos. Aha.

2 megjegyzés:

  1. Drága! ♥

    Először is, nagyon sajnálom, amiért eddig nem írtam, de a gépem felmondta a szolgálatot, és még csak ma kaptam vissza. De a lényegre térve...
    IMÁDOM! Te jó isten, nagyon, de nagyon tetszik a történet! Megsúgom, nem csak azért, mert Niall girl vagyok (részben ez is :3), hanem azért, mert a fogalmazásod már az első pillanattól kezdve megfogott. Neked volt Harry-s blogod, ezzel a címmel: Stole My Heart? Mert ha igen, akkor leírom ide, hogy azt is imádtam olvasni. :)) Eszméletlen vagy!
    Kíváncsi vagyok a továbbiakra, az már biztos, hogy gyakran fogod olvasni a nevemet a részek alatt. ;)
    Kellemes estét kívánok! ♥

    Rengeteg imádattal,
    Easy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Easy!:)

      Nagyon szépen köszönök mindent, aranyos vagy! Igen, az is az én blogom volt, örülök, hogy szeretted. :)
      Hát akkor továbbra is várom a kommentjeidet!♥
      Kellemes estét!:) x

      Törlés