II. 2. A kis szívdöglesztő szívdoki

Drága Olvasóim!

Ismét itt vagyok a következő fejezettel, ami az egyik személyes kedvencem lett, miközben írtam. :) Remélem, hogy mindenkinek aránylag "rendben volt" az első rendes hete a suliban és nem lett beteg abban a pillanatban, amikor meglátta az órarendjét. Igyekszem két hetente hozni a fejezeteket, néha lehet, hogy egyet-egyet hetente is sikerül, szóval nézegessétek a blogot vagy kövessetek, hogy mindig időben értesüljetek a folytatásról. Nagyon szépen köszönöm az eddig érkezett kedves üzeneteket, kommenteket és feliratkozásokat! Jó olvasást! :) x

SAMANTHA WOOD

 

- Miért vagy itt? - kérdeztem aggódó ábrázattal és még mindig nem értem, hogy került ide.

- Erre sétálgattam - mosolyodott el halványan, majd éreztem, ahogy lehelete csiklandozza az arcomat, végül egy apró puszit nyomot rá.

- Na, de most komolyan? Hogy találtál meg? - viszonoztam mosolyát és tényleg nagyon örültem, amiért itt van. Jókor jött.

- Nem nehéz kitalálni, hogy egy összetört szívű lány hova menne - rántotta meg nemtörődöm stílusban a vállát, én pedig felnevettem. Mennyire ismer, pedig mégsem.

- Jogos. Ügyes vagy - bólintottam.

- Köszönöm, de tudom.

- Gyerünk, növeld csak az egódat, Mr. Tökéletesség - öleltem meg kivételesen én őt, nem pedig fordítva. Teljesen másnak láttam most, mint azelőtt. Most sugárzott belőle a féltés, a megbánás és az aggodalom. Olyan akart lenni mint egy védelmező báty. Sikerült neki.

- Hogy vagy, Samantha? - kérdezte ismét elkapva tekintetemet és csillogó szemeivel fürkészni kezdett. Aha. Most már átérzem a tinilányok helyzetét. Szóval ettől a nézéstől tudnak megőrülni. Elhiszem. Egy pillanatra én is rosszul lettem és az ájulás kerülgetett.

- Nem valami jól. Örülök, hogy rám találtál.

- Részemről a szerencse. Mit akarsz most tenni?

- Megkérdezni, hogy mindig ilyen szívdöglesztő kinézeted van, így születtél vagy ezt mindennap elgyakorolod a tükör előtt? - kuncogtam, mire óvatosan megszorította a kezemet és a sajátjába temette.

- Mindig ilyen szívdöglesztő kinézetem van. Így születtem - kacsintott egyet, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Ez szörnyen béna beszélgetés volt. - Na és te? Hogy lettél ilyen? - mutatott rám.

- Milyen ilyen? - húztam fel a szemöldököm, a választ várva.

- Hát.. - harapta be alsó ajkát. - Szép - mosolyodott el, mire játékosan oldalba böktem. Aranyos volt. Most nagyon.

- Képzeld, én is így születtem - húztam ki magam büszkén. - Veled mi van, szívtipró?

- Minden rendben. Épp egy fontos feladatomat végzem - mondta komolyan és egy pillanatra megijesztett a hangsúlya.

- Mit?

- Össze kell rakosgatnom egy szomorú lány szívének darabkáit - sóhajtott kedvesen - és azt mondták, hogy mivel könnyen összetöröm őket, visszaolvasztani is menni fog - emelte meg vállait, majd bevetette azt a jól ismert féloldalas mosolyát, amit mindenki annyira szeret rajta.

- A kis szívdöglesztő szívdoki - nevettem fel jóízűen, majd még szorosabban hozzá bújtam. - Annyira jó, hogy itt vagy. Nem tudom most mi lenne velem.

- Szerintem megint sírnál.

- Ugyan. Nem is sírtam. Honnan veszed?

- Kidudorodik a nadrágzsebed. Ha megsaccolnám, akkor azt mondanám, hogy minimum négy zsepi van benne és az nem magától került oda. Pirosak és karikásak a szemeid és nem kicsi táskák vannak alatta - vizslatott újra - ne is beszéljünk az elkenődött sminkedről. - A francba. Minek kellett nekem reggel sminkelnem? Pontosan tudtam, hogy úgy is lesírom.

- A szívdoki nem csak műteni tud - bólintottam elismerően, mire ő is elnevette magát.

- Nem bizony. Tehát, visszatérve az eredeti kérdésemre. Őszintén. Hogy vagy?

- Nem jól. Talán még sose voltam ennyire szar állapotban - csóváltam fejemet, majd ismét letévedt a tekintetem egymáson pihenő kezeinken. Ezt ő is észrevette és lágyan simogatni kezdte kézfejemet.

- Beszélnetek kell. Te is tudod, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha te is akarod. Ő már régóta harcol érted.

- Igen. Ezért szeretem annyira - sóhajtottam, majd ismét kigördült egy könnycsepp a szemem sarkából. Ő ezt letörölte, de mindhiába, ezt a sós cseppet még követték társai.

- Ami persze nem viszonzatlan. Előbb lett szerelmes, minthogy megcsókolt volna - mondta vigyorogva. - Már régóta a szívébe zárt téged. Ami utána történt, már ösztönösen tette.

- Szerelmes? - haraptam be alsó ajkamat, majd éreztem ahogy egyre több könnycsepp lepi el arcomat és ajkaimat. A szívemet belül ebben a pillanatban mérhetetlen melegség öntötte el és azt hittem, hogy már nem tud jobban dobogni érte. Most bizonyította, hogy de igen.

- Az. A legszerelmesebb srác akit valaha láttam - túrt hajába. - Jobban szeret téged, mint én a barátnőmet - nevetett fel.

- De hát.. - mondtam volna, mikor félbeszakított.

- Az én kapcsolatom nem fog örökké tartani - könyökölt rá térdeire, majd arcát tenyereibe temette.

- Miből gondolod? Valami baj van?

- Az a nő egyszer ki fog engem készíteni. Sebaj, túlélem. Hiszen szeretem őt - mosolyodott el halványan, amitől megnyugodtan, talán nincs akkora probléma a kapcsolatukkal.

- Miért?

- Nem tudom megszámolni a két tenyeremen, hogy hányszor csalt már meg - rázta meg gyengéden fejét. - Egyszerűen csak azzal indokolta, hogy hiányoztam neki. Aztán hazajöttem hozzá egy hétre, mert kértem kimenőt a menedzsmenttől, otthagytam a turnét.

- De hát akkor örült neked, nem?

- Ja, persze. Ha nem kapom rajta a legújabb pasijával, akkor biztosan örült volna.

- Miért nem hagyod el?

- A média. Szétszedne minket és nem néznék jó szemmel a rajongók, amiért ennyi együtt töltött idő után, indok nélkül kiadom az útját. A rajongók nem tudhatják meg, hogy miért. Ráadásul ő elvárná tőlem, hogy kilépjek a bandából miatta. Ő a sajátját pedig semmi pénzért nem hagyná ott.

- Önző dög - sziszegtem fogaim között és eszembe sem jutott bocsánatot kérni emiatt. Megérdemelte az a kurva. Hogy lehet ilyen egy olyan sráccal, mint Zayn? Megkérte a kezét és minden széppel elhalmozta, aztán most nem boldog. Huszonnégy órában kéne cigánykerekeznie az örömtől. Ez a fiú, aki milliárdos, mindennél jobban szereti őt, eljegyezte és vele akarja leélni az életét. Ennek a srácnak akkora szíve van. Perrie egyszerűen vak, hogy nem veszi észre magát. Annyi lány vágyna a fiú ölelésére és csókjára. Ebben a percben végig Zaynen gondolkodtam és nem magam uraltam a testemet. Nem figyeltem a cselekedeteimre, ezért már csak azt vettem észre, hogy a fiú ajkai milliméterekre vannak a enyéimtől. Rögtön elhúzódtam és lesütöttem a szemem.

- Sajnálom - sóhajtotta, majd kissé elhúzódott tőlem. Tehát nem csak én éreztem ezt és csak részben az én hibám. Nem tudom, hogy mit csináltunk volna ha ez a csók megtörtént volna és kitudódik.

- Én is - ráztam meg ismét a fejemet és mégegyszer bocsánatot kértem. Majd ő még ezerszer. Pedig annyira jó volt a közelében lenni. Viszont én feltétel nélkül szeretem Niallt. Még időben cselekedtem. Talán megszólalt a védőangyalom onnan fentről.

- Tehát nem hagyhatom el. Mindenki őt sajnálná, engem meg elküldenének a picsába - hullatott egy könnycseppet, mire szorosan hozzábújtam. - Ők nem tudják milyen is valójában.

- Én sem tudom.

- Jobb ha nem, hidd el.

- Miért?

- Az elején, amikor megismertem igazán szerelmes voltam. Annyira csodálatos és különleges lánynak gondoltam. Minden percemet vele akartam tölteni és állandóan ölelgettem és csókolgattam. Talán már a második randinkon megkértem, hogy legyen a barátnőm. Másfél évet vártam, hogy megkérjem a kezét, miközben már három hónap után az öltönyöm zsebében lapult a gyűrű. Anya imádja. Azt hittem, hogy nála csodásabb ember nem is létezik a földön. Aztán titokban egy éve ez megy a hátam mögött. Ő pedig simán igent mondott nekem, minden bűntudat nélkül. Minden este, amikor találkoztunk úgy csókolt meg, hogy azt hittem, hogy tényleg szeret. Ami igaz is, mert látom rajta. Csak keveset vagyunk együtt és ez kikészíti - hadarta el egy szusszanással a fiú, mire ismét megöleltem. Szegény. Senki nem érdemelné ezt.

- Tudja ezt rajtam kívül valaki? - megrázta a fejét. - Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki.

- Köszönöm - mosolyodott el halványan, majd közelebb húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra. - Bátyád helyett bátyád leszek. Majd én vigyázok rád. Ja és ha Nialler egy ujjal is hozzád ér, megverem. Komolyan. Akármennyire is imádom a gyereket és a testvéremként szeretem, ez tőle is sok lenne. Szóval nyugodtan szólj - kacsintott, mire felnevettem.

- Oké. Nem hiszem, hogy ilyen előfordulna.

- Jó, tudom. Akkor, ha bárki más bánt, csak hívj és ott leszek.

- Tőlük pedig majd megvéd ő - kuncogtam, mire Zayn mérgesen kifújta a levegőt. - Naa, bocsi.

- Tehát, ha ő nem lesz sehol, akkor majd én, rendben?

- Zayn, sajnálom - kuncogtam.

- Mi van már megint? - mondta idegesen, de a szája sarkában egy apró mosoly húzódott és nevetőráncai is megjelentek.

- Van egy bátyám és egy öcsém.

- Igazán? És gyúrnak?

- Taylor igen. Elég izmos.

- A bátyád?

- Ühüm.

- Akkor jó. Legalább valaki mindig vigyázni fog rád.

- Ezt, hogy érted? És Niall?

- Még nem is vagytok együtt. Nem lehet garantálni a kapcsolatotok sikerességét. Viszont ha majd szakítotok, már én sem leszek a közeledben.

- Ez igaz. 

- Na gyere. Valaki már iszonyatosan vár téged. Így is elhúztuk már az időt. Fél órával ezelőttre ígértelek - ült fel a padról, majd kezével utánam nyúlt, amit én jó erősen megszorítottam, mire felhúzott. Kezét átfuttata a derekamra, majd pár percnyi csendes séta után az autójához terelt.

Az út is jó hangulatban telt, együtt énekelgettük a dalokat, amik a rádióban mentek. Sosem gondoltam volna, hogy ő ennyire jó ember és, hogy pont egy ilyen fiú szívét kell szétmarcangolni. Pedig akkora szívet nem nehéz. Annak a csajnak ez is sikerült. Zayn épp azt bizonygatta nekem, hogy milyen jó az ágyban, amit én már halálra untam, ugyanis harmadszorra hozta már fel ezt a témát és ezt ecsetelgette. Már nem bírtam tovább és kimondtam, amit hallani akart és kért tőlem. Ekkor megkönnyebbült, mivel az én "véleményem" szerint is irtó szexi és boldogan nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját, amikor már a srácok közös háza előtt voltunk.
- Hajrá, kicsilány. Itt a te időd. Dobd be magad - mondta, majd a bejárat felé kezdett húzni. Én félve csoszogtam mögötte, nem voltam biztos benne, hogy itt az ideje. Féltem tőle, hogy el fog utasítani, amiért egyszer sem jeleztem neki vissza, de ahogy Zayn mondta, valószínűleg szeret.

Esetlenül lépegettem az ajtóhoz, majd mielőtt még csöngettem volna, a szívdoki kíméletlenül belökött rajta. Hát, kösz. Ennél szebb belépőt nem is kívánhattam volna. Egyből a hatalmas nappaliba léptem, ahol a kanapén három srác videójátékozott. Egyedül Louis nem volt a helyiségben, talán épp Ellel volt valahol. A fotelben egy nagyon szép lány ült és egyből tudtam, hogy ki ő. Harry még nem is említette nekem, hogy van egy testvére, de ez a lány kiköpött Harry volt. A gödröcskéi, a szeme, mindene. Csak éppen nem volt olyan kis göndörke mint ő. Amint meglátott, széles mosolyra húzódtak ajkai, majd megindult felém. Ezzel egyidőben a szöszim megtorpant és már nem mozgatta kezében a játékkonzolt. Először a számomra ismeretlen lány felé, majd abba az irányba nézett, amerre ő is. Ekkor találkozott három hét óta először a tekintetünk. Arcára megdöbbentség ült ki, majd egy halvány mosoly kíséretében, egy szerelmes pillantással köszöntött. Felállt a kanapéról, miközben le sem állította a játékot, amit Harry egy hatalmas kiáltással jelzett, miszerint Niall elvesztette az uralmát és most ő került az élre a versenyben. Lassan megindult felém, úgy, mint a filmekben. Fél méterrel előttem állt meg, majd felém nyújtotta hatalmas tenyerét. Bátortalanul helyeztem kézfejemet az övéhez, majd óvatosan összekulcsolta ujjainkat. Ezzel a mozdulattal közelebb is húzott magához és már csak centikre voltunk egymástól. Mellkasunk összeért és éreztem, hogy az ő szíve is az átlagosnál sokkal gyorsabban ver. Gyönyörű, kék íriszeit az enyémekbe fúrta és mélyen a szemeimbe nézett. Lehelete csiklandozta a bőrömet és hirtelen egy különleges érzés fogadott a szívem környékén. Halkan kuncogni kezdett, mikor látta, hogy mennyire libabőrös vagyok. Még közelebb húzott magához, amikor már a miliméter töredéke volt közöttünk. Ajkai súrolták az enyémeket és én egyből beleborzongtam az érzésbe. Ujjával kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból, majd gyengéden ajkait az enyémekre tapasztotta. Hosszasan kényeztette ajkaimat, hogy bejuthasson. Nem bírtam sokáig ellenállni tettének, majd mikor már majdnem megadtam volna magam, alsó ajkamba harapott, amivel elérte, hogy ajkaim résnyire nyíljanak. Nyelvét könnyedén átcsúsztatta, majd kényeztetni kezdte az enyémet. Olyan összhangban dolgoztak, mintha ez az egész már régóta megszokott lenne. Ekkor jöttem rá, hogy eddig mi hiányzott az életemből. Ő.