II. 4. Csak figyelmeztetni akarunk

- Ezt a fejezetet egy kedves barátomnak ajánlanám, aki rejtélyes módon talált rá az írásaimra és én is őszinte híve vagyok, kedves G, remélem neked is tetszeni fog! :) x -

Drága Olvasóim!

Nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatásotokat és örülök, hogy ennyire tetszik nektek, amit csinálok. Mostanság egyre több kedves üzenetet kapok és jó lenne, hogy ha ezt többen itt tennétek, megjegyzés formájában, hogy tudjam, hogy mit gondoltok az egyes részekről. Gondolom, hogy a suli mindenkinek jól megy és kitartás, már csak két hét, ha minden igaz és tudunk pihenni. Na, akkor magatokra is hagylak benneteket a következő fejezettel, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! :) x

NIALL HORAN
 

 

A gyönyörű lány, aki egész éjjel mellettem aludt, ma reggel már nem volt az ágyamban. Hosszas nyújtózkodás és ásítás után, kikászálódtam az ágyból. A telefonom kijelzőjét megpillantva konstatáltam, hogy ma be kell mennem Simonhoz. Bekopogtam Zaynhez, hogy készülődjön mert megyünk, míg Harry és Liam már a nappaliban vártak. Elterülve az egyik kanapén eszegettek valamit és néztek egy bugyuta sorozatot, amiben most a legújabb évadot várták. Lefőztem magamnak egy kávét, majd a srácok ismertettek a reggeli tervvel. A főnök behívatott minket, hogy megbeszéljük a beosztást, hogy ki mikor menjen a stúdióba. A mostani napok egész sűrűek lesznek, hiszen hamarosan kiadjuk az új albumot. A dalok ugyan már megvannak, de még fel kell énekelni a lemezre. Ennek elég nagy előkészületei folynak és a borítóterveket is nap mint nap nézegetjük.

 

- Sammyt nem láttátok? - néztem körül a fölszinten érdeklődve, keresve őt.

- Gemmel és Louval vannak valahol. Ne kérdezd hol, nem tudom - rántotta meg a vállát Harry, majd tovább ette a kajáját.

- Szuper - sóhajtottam és azt hiszem, kezdtem lemondani a mai közös napunkról.

- Ja és a konyhapulton vár valami üzenet - tette hozzá, majd lépteimet egyből a konyhába irányítottam. Felkaptam a kis cetlit a helyéről, majd szemeimmel végigfutottam a sorokat. "A lányokkal beülünk egy helyre beszélgetni, délután jövök. Samantha x" Pedig ma örültem volna, ha kettesben lehetnénk, miután végzek bent. Majd inkább elmegyünk valahova a bandával, ha Louis megérkezett a barátnőjétől.

Körülbelül két óra múlva az álomszuszék is leballagott a lépcsőn, nyúzott feje megnevettetett. Annyit aludt pedig és ahhoz képest még is fáradt maradt. A haja már tökéletesen be volt lőve, nem keveset foglalatoskodhatott vele a fürdőszobában. Még melegítőben volt, ezért Liam rögtön rá is szólt, hogy öltözzön át, mert dolgunk van. Még fél óra míg őnagysága levonszolta magát ismét az emeletről, de most már üdébben és frissebben. Telefonját bökködte és felénk morgott, egy apró "mehetünk"-öt, majd Liam már indította is a kocsit. Tommo pedig már üzent, hogy majd ott találkozzunk. Eleanorral pár hete volt egy kisebb balhéjuk, de amióta kibékültek úgy összemelegedtek, hogy alig lehet Louist elcibálni a csaj közeléből. Nem panaszkodunk, mert közben szerelmesen és szorgosan írja a dalainkat.

 

"Mit szeretnél ma csinálni? x" - írtam egy smst annak a csodás lánynak, aki most fájóan messze van tőlem.

"Nem tudom. Ötlet?"

"Mehetnénk valahova."

"Rendben."

"Vidámpark?"

"Mehetünk. :)"

"Szeretlek. xx"

"Én is téged. Hiányzol. <3"

"Te is nekem, basszus. Miért hagytál itthon?"

"Sokáig aludtál és unatkoztam."

"A fenébe. Legközelebb majd beállítom az órámat és akkor nem kell egyedül kelned. :)"

"Nem kell. Nekem jó így."

"Nekem annyira nem. Kellessz. Most. x"

"Nem. Két órát adj."

"Várlak. x"

 

SAMANTHA WOOD

 

- Lányok. Állandóan kitértek a kérdéseim elől - játszottam a sértettet, majd leválasztottam még egy darabot a répatortámból. Kortyoltam egyet az ásványvízemből és vártam a válaszukat.

- Milyen kérdések? - tették a hülyét és már kezdett zavarni, hogy nem tudok semmiről. Két értetlenséget megjátszó szempár meredt rám.

- Reggel Gemma azt mondta, hogy valami fontos dologról kell tudnom. Akkor nem mondott semmit - vetettem egy szúrós pillantást a lányra. - Addig győzködtem, míg idehívott téged, mert állítólag - biggyesztettem idézőjeleket a levegőbe. - nélküled nem mondhatja el.

- Jaj, nem nagy dolog. Csak figyelmeztetni akarunk - legyintett Lou, de nekem kezdtek mindketten nagyon gyanússá válni. Figyelmeztetni? Ugyan mire?
- Mire kell engem figyelmeztetni?
- Niall - sóhajtott egy aprót Gemma, majd jelentőségteljesen Loura nézett.
- Valami baj van? - meredtem rájuk kissé idegesen, mert nem tűntek valami vidámnak.
- Ismerjük - mondta Lou, majd újra egymásra pillantottak.
- És?
- Csalódni fogsz, Sam.
- Te nem akarod ezt.
- Micsodát? Lányok, mondjatok már valamit.
- Ő egy énekes. Járja a világot és állandóan turnén van - mondta Lou, majd beharapta alsó ajkát.
- Igen? - néztem rá kérlelően, mert még mindig nem értettem, hogy mire akar kilyukadni ezzel.
- Nem fog minden délután csöngetni nálad - mosolyodott el.
- Tudom, de ettől még menni fog - bólintottam egy aprót, de már magamat is meg kellett erről győznöm, kezdtem bizonytalan lenni, hogy mégis mi lesz velünk.
- Mindenki ezt mondta. Nézd csak meg. Danielle sem bírta tovább, ahogy Harry egyik barátnője sem, Abigailig. Zaynnek az elején rengeteg kapcsolata ment tökre, pedig aranyos lányok voltak. Niallről ne is beszéljünk. Soha nem talált megfelelő lányt, mindegyikük kiadta az útját pár hét után. A ti kapcsolatotok sem lehet még olyan stabil. Az elején még mindketten vakítóan szerelmesek vagytok és nincsen nálatok boldogabb ember a földön, aztán majd pofára esel. Rá fogsz jönni, hogy a sok utálkozó rajongó mellett ezt nem fogod bírni és a távolléte sem normális. Aztán ott van az is, hogy dolgozol. Ha ő épp itthon lesz, te nem tudsz vele annyit foglalkozni, mert neked is munkád van. Mennyire bízol meg benne ahhoz, hogy csak úgy elviseld, ha távol van és nem tudod, hogy hol van és mit csinál? Bármelyik csajjal összefeküdhet, mindenki imádja őket. Képes leszel ennyi áldozatot hozni értetek? - mondta ezt Gemma olyan magabiztosággal és hangsúllyal, hogy teljesen beleremegtem szavaitól. Fájt, bár nem mondtam, de szörnyű érzés volt, hogy ezt mondta. Én is tudtam ezeket mélyen, a szívem mélyén, de kimondva borzasztóbbak. Nem biztos, hogy készen állok erre.
- És El, vagy Abigail, Sophia és Perrie?
- Eleanor végzett az egyetemmel, ő gyakran tart a srácokkal, emelett Louis túlságosan szereti őt ahhoz, hogy képes legyen bármilyen félrelépésre - válaszolt Gem helyett Lou.
- De.. - mondtam volna, viszont Harry nővére közbevágott.
- Honnan tudod, hogy annyira szeret? Nem ismeritek egymást régóta.
- Bízom benne - mosolyodtam el halványan és akkor azt éreztem, hogy nem tudnak eléggé megfélemlíteni. - Na és Abigail és a másik kettő lány?
- Abigail és Hazz már kiskoruk óta szerelmesek, elválaszthatatlanok. Sophia nem dolgozik és mindig jön a turnékra, állandóan a bandával van. Perrie. Ő már egy teljesen más műfaj - sóhajtott a végén Lou.
- Mégpedig?
- Ő is turnézik a saját csapatával és nem az a szívbajos típus. Valószínűleg akkor sem rúgná ki Zaynt, ha többször is megcsalná. Túlságosan is odavan a fiúért. Illetve persze kell neki a nagyobb hírnév és pénz, amit Zayn hoz neki azzal, hogy együtt mutatkoznak. Ha nem lenne a srác Perrie mellett, a Little Mix sehol sem tartana, nem lenne pénze és senki se ismerné - folytatta egy szuszra Lou, csak ők nem tudtak arról, amit még Zayn mondott nekem. Kezdek kíváncsi lenni arra a lányra.
- Erős a kapcsolatunk ne aggódjatok - amint ezt kimondtam, kezeim remegni kezdtek és inkább abbahagytam a sütim falatozását és az asztal alá rejtettem őket.
- Kedvelünk Sam, tényleg - mosolyodott el Gemma, majd viszonoztam mosolyát.
- Ez jól esik tényleg, főleg, hogy aggódtok miattunk, de nem lesz semmi baj. Meg fogjuk oldani.
- Szurkolunk nektek - csatlakozott Lou is, majd közelebb húzódtak hozzám és átöleltek. Egy könnycsepp is kicsordult, hiszen akkor éreztem valamit. Valami olyan dolgot, ami talán végleg tönkretehet mindent a kapcsolatunkban. A kapcsolatunkat.

Amikor visszasétáltunk a házhoz, már a srácok is hazaértek a menedzserüktől. Fáradtnak tűntek, nyilván megtudták, hogy mennyi munkájuk lesz a napokban és már előre elfáradtak. Mind az öten szétterülve feküdtek a kanapékon, míg Sophia a földre kényszerült és mosolyogva üdvözölt minket. Egyedül Liam volt ébren, de még ő sem engedte maga mellé vagy az ölébe barátnőjét. Sophiát ez egy cseppet sem zavarta, amíg meg nem érkeztünk ő törökülésben lapozgatott egy divatmagazint és épp azokat a ruhákat jelölte be, amiket mindenképpen meg kell néznie.
- Hogy sikerült a kis megbeszélés? - érdeklődött kedvesen és hangsúlyából érezhető volt, hogy ő is tudott a dologról.
- Minden rendben lesz, miattam ne aggódjatok - válaszoltam, miközben egy hajszálat söpörtem ki az arcomból, majd csillogó szemekkel Niallre pillantottam és megcélozva őt, közelítettem felé. Lehajoltam hozzá és egy apró puszit nyomtam a szája sarkába. Édesen elmosolyodott, majd szuszogott tovább. Csak pár percig bírtam ezt az állapotot és feladatomnak éreztem felébreszteni a fiút. Óvatosan Niall mellé feküdtem, majd kezemmel a fel-le mozgó mellkasára köröcskéket rajzoltam. Ennek meg is lett az eredménye, ajkai féloldalas mosolyra húzódtak, majd ásított egyet.
- Sammy - motyogta.
- Neked is szép délutánt - nyomtam egy csókot ajkaira, majd rögtön felült és az ölébe húzott, kezeit pedig összekulcsolta hasam előtt.
- A vidámparkhoz túl késő van - biggyesztette le ajkait, mire én is elszontyolodtam. - Viszont főzhetnék neked vacsit. - Kijelentésére szemeim csillogni kezdtek, mire ő szorosabban ölelt magához, aztán belepuszilt a hajamba. - Aszisztálnál hozzá? - kérdezte kuncogva, mire egy határozott bólintással válaszoltam.

Megbeszéltük, hogy inkább átmegyünk az ő házába, hogy kettesben lehessünk. Előtte beugrottunk a lakásomba, hogy összeszedjek pár holmit és átöltöztem, hogy ne kelljen egész nap az ő cuccaiban lennem. Nem mintha bánnám, de nem akarom, hogy olyan nyálas kapcsolatunk legyen, ahol a lány állandóan a pasija ruháit hordja. Az természetesen egy teljesen más dolog, hogy én már két napja Niall boxereit hordom.

Az első egy óránk azzal telt, hogy ő körbekalauzolt a hatalmas birodalmában. Életemben nem láttam még ennyi féle szobát, ráadásul az egyik srácnak külön hálója volt nála. Zayn állítólag régebben gyakran volt itt vendég, aztán már annyiszor aludt itt, hogy Niall felajánlotta neki az egyik szobát. Perrievel egy időben elég sűrűn veszekedtek és a fiú kénytelen volt elköltözni otthonról pár napra. Niall elfoglalta a konyhát és ki is zárt onnan, hogy ne zavarjam a levegőt. Be is vágtam a durcát és visszamentem a nappalijába. Levetettem magam a kanapéra, ahol egy idő után el is feküdtem és kapcsolgattam a csatornák között. Megtaláltam az egyik sorozatomat és egész jól leragadhattam vele, mert hamarosan Niall már szólt, hogy jöhetek enni. Amint közeledtem a konyha felé, jó illatok kavalkádát érezhettem és egy pillanatra bele is szédültem. Hasam egyre jobban korgott, szerintem még ő is meghallotta. Beinvitált az étkezőhöz, majd egy edénnyel közelítette meg a terített asztalt. Az asztal közepén egy szál vörös rózsa állt egy vázában és körülötte gyertyák világítottak. Egyre kíváncsibb voltam, hogy mi lehet az, amit még egy férfi is el tud készíteni. Ugyan vannak jó férfi szakácsok, de egy átlagos fiúból nem nézném ki, hogy tudjon főzni.
- Reméltem, hogy szereted a lasagnét - kacsintott felém, mire szemeim a kezdetinél is jobban kezdtek csillogni. Akkor azért voltak ennyire ismerősek azok a finom illatok.
- Honnan tudtad, hogy imádom? - kérdeztem és szörnyen boldog voltam, mivel nagyon rég ettem utoljára ezt a kedvencemet.
- Megérzés - mosolyodott el, majd hagytam, hogy szedjen nekem. Nem áltattam magam, hogy ilyen nyúlfarknyi kaját eszem, mint az összes lány és, hogy az is csak saláta. Egy nagyobb adagot mert és számíthatott is rám. Töltött egy kis vörös bort, ami nagyon ízlett és pont illett a tésztához. Kellemesen elbeszélgettünk arról, hogy kinek, hogy telt a napja és a legtöbb általános dologról. A család témát viszont még nem nagyon említettük meg és ha esetleg valamikor előfordult köztünk ez a kérdés, egyikünk sem beszélt hosszasan a családjáról. Arra is gondoltam már, hogy lehet, hogy neki is van valami családi titka vagy sérelme, amit nem szeretne megbeszélni velem. Én nem is vagyok szomorú emiatt, hiszen nekem is vannak olyan ügyeim amiket nem szívesen beszélnék meg vele. Majd később, ha lesz később egyáltalán. A lasagne nagyon jól sikerült vagy ötvenszer megdicsértem, amiért ennyire jól tud főzni. Bár kinézem belőle, hogy csak ezt az egy ételt készíti tökéletesen. A célt teljesítettem és az egész porciót eltüntettem. Ő vagy kétszer akkora darabot evett meg, viszont jóval előbb végzett mint én.
- Köszönöm ezt a finom vacsorát - mondtam mosolyogva, majd közelebb húztam magamhoz, hogy adhassak neki egy hosszabb csókot. Rögtön viszonozta, majd mindketten helyet foglaltunk a kanapén.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - nyúlt kezemért, majd mikor kezemet meleg tenyerébe helyeztem, összekulcsolta ujjainkat.
- Meg kellene beszélnünk valamit - sóhajtottam egy aprót, majd figyelmesen fürkészni kezdett.
- Én is akartam mondani neked valamit - mondta egy halvány mosollyal ajkain.
- Inkább mondd először te.
- Szeretném, ha te mondanád előbb - kezdett el játszadozni.
- Tényleg kezdj te.
-Tudod, most van egy hét szünetünk - bólintottam. - Hamarosan pedig folytatódik a turné - amint kimondta, erősebben szorítottam kezét, mire csak felnevetett. - Nincs semmi baj, ne aggódj.
- Ne kínozz tovább - húztam össze szemeimet és próbáltam ijesztően hunyorítani rá, amit vissza is kaptam, mire mindketten elröhögtük magunkat. - Hova kell menned? - kérdeztem, előre is félve a választól.
- Ausztrália - nézett mélyen szemeimbe és várta a reakciómat. Ami nem volt.
- Egy kicsit messze van - mondtam nagyot jelve, majd rögtön belepuszilt a hajamba és lassan magához húzott. A fürtjeimmel kezdett játszani, mikor folytatta.
- Öt nap. Csak öt - suttogta, pár centire ajkaimtól, de én megmakacsoltam magam és akármennyire is libabőrös lettem leheletétől, el kellett húzódnom.
- Három héthez képest tényleg nem sok - nevettem keserűen.
- Most viszont van egy jó oldala is - vigyorodott el és kezdett kíváncsivá tenni. - Velünk jöhetsz.
- Igazán? - haraptam be alsó ajkamat.
- Persze, megbeszéltem a menedzserrel és megengedte. De van valami, amit előtte még el kell intéznünk - mondta, majd jelentőségteljesen nézett szemeimbe. - Nyilvánosságra kell hoznunk a kapcsolatunkat - Hirtelen megállt bennem az ütő és én magam sem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán készen állok-e erre. Ráadásul azt a bizonyos titkomat sem árulhatom még el neki, amit már olyan régóta magammal hordozok. Ahhoz még közel sem áll olyan biztos lábakon az a bizonyos kötelék, ami kettőnk között van. Félek tőle, de egyszer el kell majd mondanom. Ha akarom, ha nem. Viszont ha megtudja, már biztosan nem találkoznánk többet.