2016. február 20., szombat

07. Mondhatnám, ha igaz lenne

Kedves Olvasóim!
Meghoztam a következő fejezetet, remélem, hogy majd elnyeri a tetszéseteket! Ha tetszik, kérlek hagyjatok magatok után valami nyomot! Jó olvasást! :) x


SAMANTHA WOOD
 
"Épp a matek házi közepe fele jártam és a ceruzám végét rágcsáltam, mellettem a tévém üvöltetett valami Avril számot, ami a kedvenc zenecsatornámon ment. Hamarosan átváltott valami idegen, kanadai zenekar dalára, ami nem igazán kedvezett az ízlésemnek, de a lecke megoldása közben, tökéletes háttérzajnak bizonyult. A szobámban szokás szerint hatalmas rumli uralkodott. A ruháim egy nagy kupacban a tévé és a szekrényem között, az íróasztalom megpolcozva könyvekkel, pedig van hozzá egy külön fiókom. Az ágyam másik végéből megszólalt a telefonom, ami Leah barátnőm nevét jelezte.
- Szia. Hogy állsz? - hallottam meg aranyos hangját, még ha nem is láttam, tudtam, hogy belemosolygott mondatába.
- Nem akarok menni. Még egy csomó tanulnivalóm van - nyöszörögtem és körbepillantottam a szobámban, majd az ágyamon, ahol még az irodalom és a földrajz könyvem is hevert.
- Ez nem kifogás. El kell jönnöd. David hívott az istenért. A suli egyik legszexibb pasija - áradozott a vonalon keresztül, el tudom képzelni, ahogy a suli összes lánya ugyanúgy sikongat már csak a neve hallatán is.
- Nem érdekel, hogy mennyire jól néz ki. Nem érek rá, pont.
- Ne legyél ilyen, Sam. Bejössz neki, muszáj ott lenned.
- Ha most elmegyek ígérd meg, hogy többre nem fogsz elrángatni - fenyegettem meg, majd elhatároztam, hogy a mostanin kívül az életben nem megyek el több focimeccsre. Az egész puccparádé ott van, az összes cicababa ott pózolgat és visít, amikor gólhelyzet van. Szükségem van nekem erre?
- Igérem.
- Jó. Hánykor kezdődik?
- Négy. Ne késs - bontotta a vonalat, semmi szia vagy ilyesmi. Tényleg nagyon rá van pörögve erre a David témára. Akármennyire is helyes az a srác és elbűvölt már az első találkozásunkkor is, nem akarom, hogy elcsavarja a fejemet. Az ilyen típusú fiúk nem híresek a hosszú kapcsolataikról, inkább amolyan egyéjszakás kalandokra pályáznak, arra meg nincs szükségem, hogy kihasználjanak.

A meccs már tíz perce ment amikor odaértem, Leah egyből le is teremtett, amiért lemaradtam a kezdésről. De őszintén. Kit érdekel? Beültem mellé az egyik felső sorba és loptam egy kicsit a chipséből, majd felé nyújtottam a kólámat. Nálunk bevett szokás, hogy bárhova is megyünk, ő a kaját én az italt szolgáltatom. Kényelmesen elhelyezkezdtem a székben, majd küldtem egy smst anyunak, hogy tudja hol vagyok, ha hazaér a munkából. Amikor legközelebb felpillantottam, tekintetem találkozott Davidével, aki ezt egy széles vigyorral értékelte, majd továbbfutott. Még a félpályánál tartott, amikor ismét felémfordult és eltátogott egy "jól nézel ki"-t. Nem is kell mondanom, mennyire elpirultam, az arcom színe egy paradicsoméval volt megegyező, míg próbáltam valamelyest takarni magamat, hogy leplezzem teljes zavaromat.

A játék alatt állandóan engem figyelt, míg én azért aggódtam, nehogy nekiütközzön valakinek. Csábos mosolya levakarhatatlan volt, kacsintásainál a barátnőm kuncogni kezdett, egyszóval nem unatkoztam. Még is egy megkönnyebült sóhaj hagyta el ajkaimat, amikor véget ért ez az egész és nem meglepően az ő csapata nyert, végig vezetésben is voltak. Fáradtan huppant le mellém, némi izzadságot áraszott, de nem zavart amíg bámulhattam, amint az anyag kidolgozott felsőtestére tapad. Egy hosszú puszit nyomott arcomra, amitől jóleső libabőr futott végig rajtam, amit ő is észrevett és lassan végighúzta kezét felkaromon, amitől csak még jobban kirázott a hideg. Halkan felnevetett a reakcióm láttán, majd felhúzott a székről és az öltöző folyosójáig követtem, keze szorosan fogta az enyémet. Amint végighaladtunk a rövid úton, szembejött néhány focista és mindannyian lekezeztek Daviddel, majd rám is villantottak egy mosolyt. Az ajtó előtt lecövekelt, maga mellé húzott a falhoz. Elém állt, kezeit a derekam magasságában, kétoldalt mellettem pihentette. Óvatosan közeledett, majd egy lágy csókot nyomott a fülcimpámra.
- Elképesztően édes vagy - suttogta, ajkait miliméterek válaszották el a nyakamtól. Leheletétől megborzongtam. Zöld íriszeit az enyéimbe fúrta, úgy kémlelt, mint aki olvasna a gondolataimban. Az izzadsága már nem is zavart, férfias parfümjét így is éreztem. Mekkorát tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem fog elvarázsolni az első pillanattól kezdve."

Ahhoz képest, hogy szerda van, egész hamar sikerült összekapnom magam és emberi külsőt varázsolnom a tükör előtt. Még mindig nem lopta be magát a szívembe a koránkelés. Ha tehetném inkább kidobnám az ablakon azt a fránya ébresztőórát, nincs arra szükségem, hogy hajnalban felriasszon nyugodt álmomból és figyelmeztessen, hogy ez is csak egy szokásos munkanap. Felvéve a kedvenc tornacipőmet, mellesleg az egyetlen, ami az én birtokomban áll. Aránylag gyorsan odaértem a munkahelyemre, még senki sem volt bent. Gyanítom, hogy az ilyen szerencsétlen korai, nyögvenyelős órákban csak én vagyok fent, a város lakói még édesen szuszognak a párnájukon. Nem, sajnos sok ember indul még bőven nem reggel dolgozni, viszont valamiből nekik is meg kell élniük és az nem megy otthoni lustálkodással. Saját kulcsommal kinyitottam a zárat és egyből a konyhába indultam, előkészíteni a hozzávalókat a főzéshez, sütéshez. Ezekben az üres percekben még nem gondoltam semmi rosszra vagy éppen zavaróra, csupán dalolászva lépkedtem a hideg kövön és vettem magamhoz a szükséges alapanyagokat. Az egész váratlan volt és furcsa, ezt örökre megjegyeztem.
 
NIALL HORAN

 
Miután kiviharoztam a backstage-ből, magam mögött hagyva Sammyt, kimondottan rossz érzés járta át a testemet. Nem lett volna szabad így intéznem a dolgokat és ilyen hülyén viselkednem. Most mit gondolhat rólam? Ráadásul szinte kényszerítem, hogy jöjjön el arra a bulira, mégcsak meg sem kérdeztem. Odanyomorítottam néhány mondatot arra a pohárra, teljesen feleslegesen. Megmondhattam volna, hogy szeretném, hogy ha eljönne erre a partyra, de nem volt merszem. Még időre volt szükségem. Nem lettem volna képes odaállni elé, egyáltalán még a szemébe nézni sem. Legtöbbször zavarba jövök a közelségétől, nem tudok uralkodni az érzéseimen.

Ma ismét megcéloztam azt az átkozottul fontos helyet. Taxival mentem oda, nem akartam felkavarni a port, főleg a rajongók miatt. Most nem volt kedvem jópofizni velük. Ezekért a mondataimért később leszidom magam, mert mégis miket beszélek. Ők a legfontosabbak, én pedig néha úgy teszek, mintha a directionereink valamiféle akadályok lennének. Nem azok, sőt. Ők terelnek minket a jobb utakra. Több mint húszonöt percnyi autókázás után, végre szembe találtam magam az étteremmel. Nyitva volt, de tudtam, hogy ilyenkor nem igazán jönnek már vendégek. Csak látni akartam és bocsánatot kérni. Könnyedén belöktem a bejáratot, majd egy nagyot köszönve néztem körül. Tényleg nem volt látogatója a helynek, csupán üres asztalok néztek vissza rám. Szomorúan állapítottam meg, hogy Sammy nem dolgozik. A pult mögé ugrottam és szerencsétlenkedve belestem  konyhaajtón át, de ott sem leltem.

Nem állt szándékomban zajt csapni, viszont az iroda felől segélykiáltások hallatszottak. Még a hang is ismerős volt. Tudtam, hogy nem szabadna, de úgy éreztem, hogyha valakinek baja esik, ez a legjobb megoldás. Ezért lábaimmal berúgtam az ajtót, ami fából volt, így nem volt nehéz dolgom. A pulzusom az egekbe szökött, amint megpillantottam Sammyt, az asztalon az erőszakos főnökével. A férfi megfordult és tekintetem találkozott az övével. Már-már szürke szemei lyukat égettek bőrömbe. Dús, fekete haja zselézve meredt felfelé, s keretezte arcát. Erősen borostás volt, talán még fáj is ha egy másik emberhez ér azzal a felülettel. Nálam jóval magasabb és edzettebb, karjain jól látszottak erei, valószínű, hogy boxolni is jár. Nem foglalkozott velem, elküldött melegebb éghajlatra, de ezt nem hagyhattam annyiban. Épp szegény lány testét csókolgatta és ha nem jövök még időben, ki tudja mi történik. Sammy blúza darabokban a földön landolt, már ott lehetett egy ideje. Segítségkérő pillantásokat lövellt felém. Egy jól irányított ütéssel estem neki a férfinak és egyszerre a földre kényszerítettem. Fölé hajoltam és erőből ütni kezdtem és ekkor már semmi sem érdekelt. Nem zavart volna, ha börtönbe jutnék emiatt, inkább minthogy őt bántsák. Sammy ekkor már sírt, majd összekuporodott a sarokban és térdeire hajtotta fejét. Szörnyű percek következtek, amikor mindent megpróbáltam. Mocskosabbnál mocskosabb szavak hagyták el számat, rendesen szidtam a főnökét. Hogy lehet valaki ilyen gerinctelen? Nem néztem a férfira néhány pillantig és ezúttal én kerültem rosszabb helyzetbe. Lefeszítette kezeimet és edzett karjával támadott. Nem volt sok esélyem ellene, de amíg tudtam, mentettem a menthetőt. Az ő arca is elég megviselt volt, de tudtam, hogy az enyém sokkal elkeserítőbb. Nem keveset püfölt, lassan már mindenem fájt. Arcomat összeszorítottam és egész testem ellenkezett, nem tudtam tovább védeni magamat és a becsületemet. A férfi felegyenesedett a földről és rövidesen elhagyta a szobát.

Vagy fél óra kiesett ezek után. A sírására eszméltem fel, mivel ismét hallottam azt a gyötrő hangot. Szívem majd kiszakadt, soha többé nem akartam, hogy sírjon. Még mindig a sarokban volt, nem érzékeltem mást, csak szaggatott lélegzetvételét, elhaló szavait és könnyeit. Mintha azoknak is hangjuk lett volna, olyan erősen száguldottak végig apró arcán. Kezeimet arcomon néhányszor végighúztam és nemcsak az izzadtság, de némi vér is folyt végig tenyeremen. Kézfejemet forgattam, szinte minden kiemelkedő csontnál volt valamiféle seb, s kisebb-nagyobb vörös folt vette körül. Térdeimet is fájlaltam, éreztem, hogy valami nem stimmel a lábaim tájékán. Pár lépést megtéve, lehajoltam hozzá, s lassan leültem mellé. Egészen közel merészkedtem, tudtam, hogy most nem lenne képes eltaszítani magától. Ahhoz túl gyenge ő is.

- Hozok a sebeidre valamit - mondta, majd ismét letörölt egy sós cseppet szeméből és a konyha felé indult. Hamar hozott is jeget és egy kevés kötözőanyagot. Rutinosan betekerte kezeimen a puha darabot, majd egy erős csomót tett rájuk. A jeget még előtte pihentette kicsit rajta, de mikor végzett a kötözéssel, a már kissé folyó jeget visszahelyezte kézfejemre. Lassan ráemeltem tekintetemet. Szemeiben csak megbánást, féltést és aggódást véltem felfedezni. Csokoládébarna íriszei sötétebbek voltak, mint szoktak lenni és a gyér fényben is csillogtak. Persze nem örömétől.
- Mondd azt, hogy nem bántott - kezdtem szinte suttogva, nem tudtam, hogy meghallotta e. Megint ránéztem, ekkor már alaposabban. Váratlanul kezeit enyéim közé csúsztatta, ujjainkat összekulcsolta.
- Mondhatnám, ha igaz lenne - hajtotta le fejét, majd ajkait egy nagy sóhaj hagyta el. Könnyei eljutottak telt ajkaiig és ott is végigszántottak. A francba.
- Szóval megerőszakolt - mondtam ki, s egész testem remegni kezdett. Megijedt hirtelen jött dühömtől, majd kezeim már nem leltek puha simogatásra mint azelőtt. Nem kellett, hogy bólintson, anélkül is egyértelmű volt válasza. Fokozatosan felemelkedtem a padlóról, minden pillanatban szúró fájdalmat éreztem. Felé nyújtottam karomat, majd hamar megéreztem hideg érintését még mindig izzó bőrömön. Gyengéden felhúztam a földről és egy hosszú ölelésbe vontam. Próbáltam nyugtatólag hatni rá, de nem én voltam az az ember. Csak öleltem, nem tudtam mit tenni. Karjaimat keskeny dereka köré fontam, s hagytam, hogy állát a nyakam és vállam közé fúrja. Leheletét megéreztem, már szinte csiklandozott, de mégis csodálatos volt a közelsége. Szemeimet reflexből lecsuktam és egyre szorosabban öleltem, tudatni akartam vele, hogy számíthat rám. Perceken át csak így voltunk, míg rendeződött mindkettőnk lélegzetvétele. Próbáltam szívdobogásomat is lecsillapítani, de amíg őt néztem, erre nem jutott alkalmam. Néhány centire eltávolodott tőlem, hogy szemeimbe nézhessem. Mögém nézett, mire én is megfordultam. Felsőjét ismét észrevettem a földön, de tudtam, hogy menthetetlen. Szép óvatosan hámoztam le magamról a pulcsimat, mire odaadtam neki, nehogy megfázzon. Kicsit sem voltam zavarban, mielőtt még felvette volna, egészen eddig melltartóban állt előttem. Az ilyen pillanatokban nem ez a legfontosabb, ezért eltekintettem a helyzettől. Sötétkék pulóverem lógott rajta, még az ujjainál is. Ekkor mutatta meg első mosolyát, mikor végignézett magán. Őszinte és nyugtató mosoly volt számomra és erre is vágytam.

Váratlanul karon ragadott, megéreztem puha ujjait, amint a csuklóm köré fonta őket. Ismét elöntött az a jól ismert melegség, amit minden érintése okoz. Ha tehetném, visszahúznám és megcsókolnám. Abba a csókba kifejthetném, hogy mennyit is jelent nekem, még ha nem is tudom, hogy miért. Bevezetett a konyhába, ahol már senki nem volt és csak néhány edény hevert koszosan a pulton. Felugrott a konyhaszigetre és megpaskolta a mellette lévő kis helyet, jelezve, hogy üljek oda. Követtem őt, majd mikor felültem fejét a vállamra hajtotta és percekig ücsörögtünk. Lábait a levegőben lóbálta, szemei csukva voltak és még mindig könnyesek. Letöröltem a következő kusza cseppet, ami utat tört magának, majd szorosabban magamhoz húztam. Éreztem, ahogy a szívdobogása és a légzése is egyre lassul, már nem volt olyan erős a lüktetés.
- Nem vagy éhes? - kérdezte végül, kissé rekedtes hangon. Már egy jó ideje nem szólalt meg a történtek óta. Zavart, hogy ennyire megnémult, hiszen most szívem szerint kifaggatnám a történtekről, hogy legközelebb bosszút álljak a férfin. Ennyivel nem úszhatja meg. Megakarom védeni ezt a lányt.
- Egy kicsit - csillantak fel szemeim, majd figyeltem, ahogy lepattan az asztalról és az egyik szekrényhez lépked. Néztem minden egyes mozdulatát, ahogy éppen a tálakat szedi elő. A hűtőből tésztát hozott, majd a falapon kezdett dolgozni. Én is lejöttem a helyemről, majd mellé álltam és vagy őt vagy az alapanyagokat kémleltem. Legtöbbször a gyönyörű csokoládébarna szemeit akartam elkapni, hogy egyszer rámemelje tekintetét.
- Mit kérsz bele? - fordult hozzám mosolygósan, amit képtelen voltam nem viszonozni.
- Mindenevő vagyok - léptem mögé, majd kezeimet dereka köré fontam, míg az államat a nyakához süllyesztettem, megremegett, amint megérzett, de nem húzódott el. Kezei libabőrösek voltak, míg arca teljesen kipirult az érintésemtől. Ügyesen rakosgatta a feltéteket a megkent tésztára, bár néhány darabot így is megettem belőlük.
- Majd ha megsült - csapott rá a kezemre kuncogva, majd mikor végzett betette a sütőbe.
- Mennyit kell rá várnom? - nyöszörögtem tíz perc után, amikor a gyomrom már teljesen kiürült és valami élelemért sóvárgott. Folyamatosan korgott és kezdtem rosszul lenni.
- Ne legyél már ilyen nyafogós. Pár perc múlva már ki is veszem - lépett a mosogatóhoz, majd fölé hajolva nyomott egy adag tisztítószert a szivacsra. Melléléptem és rögtön kivettem a kezéből.
- Én szeretnék mosogatni - jelentettem ki durcásan, majd finoman arrébblöktem és átvettem tőle a munkát.
- Nocsak, nocsak. A híres világsztár házimunkát végez. Nem teszi tönkre az ujjaidat, tudsz majd így gitározni? - mormogott, mire csak harsányan felnevettem.
- Mégis honnan a fenéből tudsz te így mindent rólam?
- A csapból is ti folytok, nem olyan nehéz észrevenni titeket. Na, akkor átvehetem? - biccentett az edények felé, mire nemlegesen megráztam a fejem.
- Szó se lehet róla. Én akarom csinálni. Addig ülj le, vagy nem is tudom - mutattam körbe, majd elmerültem az étkészlet súrolásában. Előszőr hideget, majd egy kicsivel melegebbet engedtem és alaposan elöblítettem a tányérokat. Megtörölgettem és mire a pizzánk elkészült én is megvoltam a saját feladatommal. Megcsördült egy kakas alakú gépezet, ami azt jelezte, hogy ki lehet venni a kaját.
- Menj innen, kérlek! - szólt rám finoman Sammy, majd egy kesztyűvel a kezében hajolt a kemencéhez. Óvatosan kiemelte a tepsit és az asztalra csúsztatta. - Hm..úgy tűnik ez jól sikerült - bólogatott elégedetten egy halvány mosoly kíséretében.
- Te készítetted. Nem lehet rossz - hízelegtem, majd mégegyszer magamhoz vontam és szorosan megöleltem. Haját kezdtem simogatni, amikor éreztem könnyeit mellkasomon. Halk szavak duruzsolásával próbáltam megnyugtatni, szörnyű volt ilyen állapotban látni őt. - Ne sírj, légyszíves. Már nincs miért - suttogtam a fülcimpájához, ami úgy tűnt elegendő volt ahhoz, hogy rendezze lélegzetvételét. Szép lassan megnyugodott, majd a pizza fölé hajolt és egy késsel nagyobb szeletekre vágta. Áthelyezte egy tálra, majd felém nyújtotta, hogy vegyek belőle. - Ez elképesztően finom - hümmögtem egy falat lenyelése közben, majd már az újabb szeletért hajoltam. - Egy angyal vagy.
- Mindenkinek ezt mondod, aki főz rád - rántotta meg vállát könnyedén, majd megtörölte kezeit és ivott egy pohár vizet.
- Ez nem igaz. Eddig csak neked mondtam - jelentettem ki a csak szót hangsúlyozva. - Amúgy irtó édes vagy a pulcsimban - vigyorogtam el a lányon, akin még mindig az én pulóverem volt. Sammy arcát elöntötte az a jól ismert vörös pír, ami annyira jól áll neki és ilyenkor a legaranyosabb.
- Niall?
- Igen?
- Nálam aludnál ma éjjel?


4 megjegyzés:

  1. Te jó isten *-* Ez valami rohadt jó lett.Siess a következővel ;) *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, igyekszem sietni! :) x

      Törlés
  2. Szia. Ma találtam rá a blogodra. Ez az első olyan blog ahol Niall a főszereplő. Nagyon tetszik a blogod már most imádom. Nagyszerüen írsz. Csak így tovább. Alig várom a kövi részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, részben azért Ő lett a főszereplő, mert tényleg kevés róla szóló blog van. Köszönöm, sietek!:) x

      Törlés