2016. március 28., hétfő

12. Mit szólnál egy tetováláshoz?

Drága Olvasóim!
Ezennel sikerült időben közzétennem a fejezetet, amiért nagyon büszke vagyok magamra, hiszen eredetileg úgy hittem, hogy nem tudom ma megírni a folytatást. Sajnos a napokban, igaz, hogy szünet van, de én gőzerővel dolgoztam. Ugyan nem volt valami megerőltető az ajándékkészítés, de elég sok időbe telik, mivel egy nagyon igényes, személyre szabott könyvet készítek a barátnőmnek. Szurkoljatok, remélem, hogy tetszeni fog neki. :) Teljesen meggyógyultam, ráadásul kimondottan boldog vagyok a napokban és még a blogról is sokat gondolkodtam, sikerült egy kicsit részletesebben előre terveznem. Na, de viszont már tényleg nem szeretnék itt továbbra is lefoglalni titeket, sőt, erősen kételkedem, hogy egyáltalán valaki, meglátva a mondanivaló hosszúságát, elolvassa-e ezeket a sorokat. A mostani fejezetek többsége nem igazán szól Niallről, ami csak annyit jelent, hogy szerettem volna, ha jobban beleláttok Samantha helyzetébe is, illetve a továbbiakban is a történet nagy részét az Ő szemszögéből olvashatjátok majd. Kész, vége befejeztem, csak annyit még, hogy kérlek írjatok nekem valamit, ha tetszett. Jó olvasást! :) x
 

SAMANTHA WOOD

 
Hagytam, hogy másnap reggel Tay hazavigyen. Nem igazán volt kedvem most taxizni és sokáig egy térben egy idegennel szívni a levegőt. Miután ezredszerre is megígértem anyuéknak, hogy vigyázni fogok magamra, mindent ami szükséges elpakolok, vigyázni fogok magamra, nem fogom egyből elkölteni a keresetemet és igen, vigyázni fogok magamra. Úgy viselkedtek velem mint egy rossz tinédzserrel, aki elakar kéredzkedni az osztálytársa bulijába. Pedig már egy ideje külön éltem tőlük, mégis jól esett ez a nagy törődés. Anyu kisírt szemekkel integetett nekem az ajtóból, míg apa bólintva figyelte minden mozdulatomat és anya derekát karolta át. Még párszor mosolyogtunk egymásra, míg nem elhajtottunk. Az út teljes csöndben telt, a rádió zaján kívül. Megint valami legnagyobb slágeres toplista ment, amire egyikünk sem figyelt. Taylor kényszeresen az utat méregette, míg én a házakat, fákat és embereket kémleltem. Pár One Direction dal is lement, ami már ösztönösen elszomorított. Amikor csak meghallottam a hangjukat, Londonra gondoltam és az elhagyott barátaimra és családomra.

Aztán leparkoltunk a ház előtt és hossza búcsúzkodás után bejutottam a lépcsőházba. Ekkor már mosolyogtam, nem volt mitől félnem. Mindenkivel megbeszéltem a dolgokat, így nyugodtan el is utazhatok. Leah már otthon várt és nem is kell mondanom, mennyit összeaggódott miattam.
- Azért valamit írhattál volna, hogy így ott ragadtál - tette bosszúsan csípőjére kezeit, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan és belül amúgy mosolyog.
- Teljesen kiment a fejemből. Sajnálom, én egyetlen barátnőm - próbáltam vigasztalni, majd egy apró puszit adtam arcára és beljebb mentem a lakásunkba. Elég nagy rumli fogadott az én rendmániás barátnőmhöz képest és mivel én nem így hagytam a nappalit, valami nem stimmelt. - Mit csináltál, míg nem voltam itt? - néztem körbe, majd végül tekintetem megállapodott a lányon.
- Ó, hát elfoglaltam magam. Tudod egy legjobb barátnőnek elég nehéz beletörődnie, hogy elköltözik tőle a legjobb barátnője. Szóval nekiálltam takarítani és rendeltem pizzát, aztán kicsit kiborultam amikor a kedvencedet akartam rendelni - motyogta szomorúan, mégis csillogó szemekkel. Én felkuncogtam kijelentésére, majd már tárcsáztam is egy jól ismert számot.
- Ne merészeld! - kapta ki a kezemből a telefont és szúrósan méregetett. Mikor pedig beleszóltak ijedten dobta le a telefont a kanapéra.
- Mi van, megijesztettek? - nevettem fel, majd ismét meghallottuk a férfi határozott hangját a vonal másik végéről.
- Nem, csak. Szóval. Amikor rendeltem, elregéltem egy srácnak, hogy mi történt. Hogy elmész Londonba meg ilyenek és, hogy erről az egészről az a hülye banda tehet - vette vissza a mobilt, majd a beszélő részénél leszorította tenyerével, nehogy meghallják a beszélgetésünket.
- Őrült vagy - jelentettem ki, mire kitört belőlem a röhögés. Fognom kellett a hasamat, már alig kaptam levegőt.
- Akkor, khm. Rendelnél inkább te? - nézte sokkolva a kis jelenetemet, én pedig egy aprót bólintva vettem át tőle a telefont.
- Hello! Samantha Wood névre szeretnék rendelni egy családi pizzát. Igen, hawaiit - még elmondtam a címet, majd vártam míg felírják. - Igen, ma már egyszer rendeltünk ugyanerre a címre, de az a helyzet, hogy most újra megéheztünk. Akkor köszönöm, viszhall! - szakítottam meg a beszélgetést és levetettem magam a kanapéra - Imádom az én kissé hibbant barátnőmet - sóhajtottam fel elégedetten, mire az említett rámugrott, ezzel áthelyezve testemre a teljes súlyát. - Aki mellesleg most nyomott össze.
- Tehát, mihez lenne kedved? - szólt harsányan, majd helyezkedni kezdett, rajtam.
- Mindegy, csak mássz már le rólam - nyögtem fel, majd ő könnyedén legurult a kissé összelapított testemről.
- Ennyire azért nem vagyok nehéz.
- Persze, hogy nem. Csupán a csontos bőröd már nagyon nyomott. Ha puhább lennél, még maradhattál volna.
- Ezért eszem pizzát, nem? Szóval...mit csináljunk?
- Válassz te.
- Szerintem punnyadjunk itthon és zabáljunk, majd bőgjünk pár romantikus filmen. Viszont még mielőtt elkezdenénk ezt a csodás napot, pakoljunk össze neked. Nem akarok öt óra közeledtével pakolászni és telesírni a cuccaidat - mondta, mire a végére egyre halkabban beszélt. Majd hirtelen magára erőltetett egy mosolyt, jelezve, hogy vége a sajnálkozásnak.
- Tökéletes. Most, hogy belegondolok. Te már reggel hatkor pizzát ettél? - fordultam felé számonkérően, míg ő elfoglalta helyét a padlón, törökülésben. Én végighasaltam a kanapén és a karfán lógattam le a fejem, hogy lássam. Még csak fél nyolc volt, bőven volt még időnk az utolsó napunkból.
- Hát ja. Hiányoztál - mosolyodott el, amit egyből viszonoztam. - Akkor menjünk, szedjük össze a dolgaidat - állt fel, majd tapsolt is egyet lelkesítésképpen. Én pedig bólintottam és bementünk a szobámba.

Soha sem volt egy nagy helyiség az én szobám, Leah birodalmához képest. Amint először megnéztük ezt a lakást még az ingatlanossal, ő rögtön lestoppolta magának. Míg az ő falai szép világoslilák egy kis fehérrel,az enyém barackszínű,barnával. A nagyméretű, mégis egyszemélyes ágyam mellett volt még hely egy kisebb ruhásszekrénynek és komódnak is. A komódom fölött helyezkedett el egy nagyobb tükör, ami körül apró sorozatképek voltak, amiket mind Leahvel és Taylorral készítettem. Volt még egy kiskori képem is kint, amin hárman vagyunk. Én, a bátyám Tay és az öcsém, Jason. A bolyhos szőnyegem foglalta el a padló nagy részét, ami egyébként világosbarna volt. Egy hatalmas ablak volt a szobában, ami az utcára nézett. Mindig ott nézegettem az autókat és a sétáló embereket.

Előszedtem a szekrényem tetejéről a nagy gurulós, fehér bőröndömet és szétnyitottam az ágyamon. Ez az egy bőröndöm volt, illetve egy sporttáskám, de ezek kellő méretűek voltak, így mindig elfértem bennük. Leah segítette kirámolni a polcaimat, ezért mire újra az ágyamra néztem, már kupacokban álltak rajta a ruháim. Nem fogom elvinni az összeset, egyelőre csak egy hónapra maradok. Mivel még nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz nekem az az állás, nem kötöm oda magam. Néhány CDt is elpakoltam és a legfontosabb dolgaimat is, mint például az iratokat, telefontöltőt, egy aranyos plüsspandát még a gyerekkoromból és a fényképezőgépemet is. Nem kellett fél óra, mire mindenketten fáradtan ültünk le a cuccaimmal szemben és próbáltuk összehúzni a cipzárokat. Nekem előbb sikerült a sporttáskával, ezért besegítettem Leahnek a bőröndnél, hiszen azt jobban megpupoztuk. A kedvenc táskámat megpakoltam az olyan dolgokkal, amiket nem akarnék betenni a csomagtérbe, addig lakótársam ajtót nyitott, ugyanis megérkezett a rendelt pizzánk. Egy-két percig színét se láttam, nyilván elbeszélgetett a futárral. Biztosra veszem, hogy az a srác jött, akinek elregélte az élettörténetét és most vagy flörtölnek vagy tovább sajnáltatja magát. Már kíváncsi voltam, ezért odamentem Leah mellé és sejtésem beigazolódott.
- Szia! Én vagyok az a lány, aki Londonba utazik és itthagyja szegény barátnőjét - mondtam nevetve, majd inkább kihúztam a fiú kezéből a pizzát. Az még oké, hogy beszélgessenek, de legalább addig adja oda azt, amiért ténylegesen idehívtuk. Rövid ideig nevetett rajtam, majd inkább visszaslattyogtam a nappaliba és a tévét kapcsolgatva vártam a lányt. Mikor meguntam a teleshoppos műsorokat is, inkább szétnéztem a konyhában egy kis nassolnivaló után kutatva. Persze most érkezett meg a pizzánk, ami mellesleg hatalmas, de én azokra az időkre is gondoltam, amikor az mozizás közben elfogy és semelyikünk sem fog vállalkozni azért, hogy elsétáljon valamiért. Ebből következne az, hogy éhenhalunk a kanapénkon. Ez a lustaság főszabálya: Amit nem érünk el, arra nincs is igazán szükségünk. Felmászva a pultra álltam neki a kutakodásnak. Átforgattam a felső szekrényrészeket és megelégedve szálltam le onnan. Szereztem egy üveg fél kilós nutellát, popcornt és két csomag nagy kiszerelésű sós ropit. Csoda, hogy még vékonyak vagyunk. Hallottam barátnőm egyre hangosabb lépteit a konyha felé közeledni.
- Mi jót csinálsz?
- Gyűjtöttem egy kis élelmet a filmekhez - válaszoltam vigyorogva, amikor lepillantottam a kezemben tornyosuló dolgokra.
- Én pedig hoztam pizzát - mutatott az asztalon heverő nagy kartondobozra, amin egy nagy pizzáslogó volt.

Kényelmesen elfoglaltuk a kanapét. Én az egyik oldalára dőltem, félig ülő félig fekvő pózban, míg barátnőm rajtam feküdt, megint. Magunkhoz vettünk némi kaját és innivalót, majd kiválaszottuk a filmeket. Végül romantikus és dráma helyett vígjáték lett, amit kicsit sem bántunk. Behúztuk a függönyöket, szereztünk egy takarót és csak a filmre koncentráltunk és arra, hogy ne együk le a másikat. Négy dvdt néztünk meg és így durván elszaladt az időnk. Már három felé járhatott, amikor teli hassal, teli életkedvvel keltünk fel a helyünkről.
- Mit szólnál egy tetováláshoz?
- Mi? - dülledtek ki a szemeim, meglepett kérdése, hiszen pont ő az, aki ezeket annyira ellenzi. Mellesleg a hátára kutyatappancsok vannak tetoválva. Nem magától tette, csak éppen egy buliban teljesen lerészegedett és nyilván így vetemedett rá a dolgora.
- Tetoválás, tudod.
- Mégis minek?
- Egy emlék. Akkor soha nem felejtük el egymást.
- De így sem fogjuk elfelejteni egymást és nem megyek el örökre, Leah.
- Én akkor is szeretném, tök jó móka lesz - ujjongott. Móka. Na ezt a szót sem használta még. Félek, hogy annyira rosszul érintette őt a költözésem, hogy a végén teljesen megváltozik.
- Oké, még nem egyeztem bele, csak elmegyünk egy ilyen tetoválóhoz, rendben?
- Ühüm - bólintott, majd sürgetni kezdett én pedig alig tudtam megmozdulni a brutál méretű evés után. Ehhez képest ő vidáman ugrálgatott előttem.

Megcéloztunk egy üzletet, ahol szépségszalon is volt, tehát nem volt számomra sem olyan idegen a környezet. Két kedves lány üzemeltette a boltot és egyből fogadtak is minket, épp nem volt előre megbeszélt munkájuk.
- Hennákat szeretnénk a kezünkre, egyformát - mesélte lelkesen Leah és nekem akkor egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nem igazi tetoválásra gondolt, ez csak pár hónapig marad meg.
- Rendben, foglaljatok helyet - húzták ki előttünk a foteleket, majd elkezdtük tervezgetni a mintát. Én is boldogan nézegettem a képeket a lehetőségekről és adtam ötleteket a közös remekműhöz. Aztán több mint egy óra múlva meg is lett az eredménye. Mindkettőnk jobb kezén ott virított egy kisebb műalkotás. Néhány virág és aranyos motívum, pöttyök és két pici madár. Minket jelképeztek és a barátságunkat. Ez, az utolsó órákban, a lehető legjobb ötlet volt a barátnőm részéről.

 
Mire fáradtan hazavonszoltuk magunkat, eljött az én időm is. A bejárathoz hordtuk a cuccaimat és mivel úgy döntöttünk, hogy ő nem jön ki velem a reptérre, tovább búcsúzkodtunk. Ez így sokkal jobb volt, mert ha kijött volna velem, valószínűleg el sem indultam volna a géppel. Huszadszorra is megígértük egymásnak, hogy hívjuk majd a másikat, pontosabban én őt, amint megérkeztem. Így már nyugodt szívvel engedett el és sírós szemekkel nézte végig, ahogy elindulok a taxissal, ahogy én is a kocsi üvegén keresztül, kisírt szemekkel integettem egy utolsót édes barátnőmnek.

4 megjegyzés:

  1. Szörnyen jó lett,csak így tovább :3 !

    VálaszTörlés
  2. Ez a rész is igazi baráti légkört tesz ki. Nagyon jó lett. Alig vårom hogy Londonban legyen és beinduljon az élete. Köszi.♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm! A következő fejezet részben már ott fog játszódni. :) x

      Törlés