15. Nathan Williams

Drága, kedves, édes Olvasóim!

Nagyon sajnálom amiért egy teljes hét eltelt fejezet nélkül, ráadásul most is csúszva érkezem vele. Suli, magánélet stb... mondogathatnám, de úgyis tudjátok, ti is emberek vagytok. Őszintén szólva, azon kívül, hogy elég rosszul érzem magam a kimaradt rész miatt, büszke is vagyok. Ritkán telik/telt el egy olyan hét az életem ezen szakaszában, amikor nem ülök le legalább egyszer a billentyűket nyomogatni. Komoly hiányom is volt pár nap után, de most egy kicsivel több időt szakítottam a tanulásra. Ugyan nem érettségizek idén, (mellesleg nagyon szurkolok, skacok!) viszont évvége felé majdnem mindenhol hatalmas hajrá van, szóval én is igyekszem megfelelni ennek a sztereotípiának. Mellesleg a múlt hétvégén nem is voltam itthon, elutaztam egy kicsit pihenni, ami hihetetlenül jól sikerült, úgyhogy képtelennek tűnt a laptomon nélkül, ott is írni valamit. A mostani pihenőnapjaim is fantasztikusak voltak, szóval nem tudom mi történt, de komolyan, abbahagyom a saját dolgaimmal való feltartóztatást. A folytatás számomra az egyik kedvenc fejezet lett, ráadásul aránylag hosszúra is sikerült. Remélem, hogy tetszeni fog nektek, kíváncsi vagyok mit gondoltok így az első alkalommal Nathanről, lesznek még pillanatai. Illetve úgy általában, ami eszetekbe jut a történettel kapcsolatban, nyugodtan írjatok. Most ez is egy amolyan "Niall-mentes" rész lett, de azért remélem, hogy a többi szereplő némileg kárpótol titeket. Jó olvasást, babák! :) x

 

 

 

SAMANTHA WOOD

 

Miután Harry megjelent a wellnes részlegen és valószínűleg már egy jó ideje ott tartózkodott, én úgy éreztem, hogy minél gyorsabban el kell tűnnöm onnan. Felrohantam a lépcsőn, nem érdekelt, hogy hat emelet volt. A végén majdnem kiszakadt már a tüdőm, de felértem. Berontottam a szobámba és levágtam magamat az ágyra. Harry a lehető legjobb pillanatban érkezett. A történtek után nem tudtam volna Niall szemébe nézni. Persze, hogy engedtem puha ajkai csábításának, de nem volt szabad, ez így nem helyes. Ő sokkal komolyabb dolgokra vágyik mint én. Engem jelenleg hidegen hagynak a fiúk, csak élni szeretnék. Kevesebbet dolgozni és végre bulizni egy kicsit, amire eddig nem nagyon nyílt alkalmam. Akkor és ott eldöntöttem magamban, hogy inkább el sem megyek Zayn bulijára, hiszen semmi keresnivalóm nincs itt. Amint Harryvel elintéztük az ügyeimet én el is távolodom tőlük és meg is beszélem velük, hogy ne keressenek. Kicsit hivatalosabban öltöztem fel az állásinterjúra. Egy fehér blúzt vettem fel enyhe dekoltázssal és egy fekete farmert, magassarkúval. A sminkemmel nem foglalkoztam annyit. Némi alapozót kentem fel, majd tust és spirált és egy kis szájfénnyel dobtam fel unalmas arcomat. Parfümöt is nyomtam magamra és a bőrdzsekimet felvéve kopogtattam át a fiúk szobájába. Egy picit késtem is, majdnem negyed órát, ezért Harry hamar ajtót is nyitott, teljes szerelésben. Liam és Zayn a háttérből mosolyogtak rám, majd Zayn egy halk 'csini vagy' - ot hallatott, mire én is elmosolyodtam. Sietve el is hagytuk a lakosztályt és Harry kocsijához mentünk. A liftes út és az utcai séta is néma csöndben telt, eléggé kínosnak éreztem a szituációt. Biztos voltam benne, hogy látta, ami a medencénél történt.

 

- Niall akkor és ott komolyan gondolta. Nem tudom, hogy te mit érzel, vagy mit gondolsz róla, de gyorsan dönts. Nem lenne jó ötlet játszadozni az érzéseivel, így is sokat várt rád. Viszont, hogy ha tényleg barátod van, ahogy korábban mondtad, akkor tényleg hagyd őt békén. Nincs szüksége még egy csalódásra - sóhajtotta a mondanivalója végén, majd bekanyarodott a következő utcán én pedig egyszerűen nem tudtam mit mondani. Egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, úgy éreztem mintha rosszul lennék. A gyomrom hirtelen kavarogni kezdett és egy kicsit el is fehérült a fejem, ami neki is feltűnt. Lehúzta az oldalamon lévő ablakot is és egy kicsit kihajoltam rajta, majd a kezembe nyomott egy palack ásványvizet. Kortyoltam belőle párat és már meg is érkeztünk az épülethez, mielőtt válaszolhattam volna.



Magassarkúm kopogása volt az egyetlen hang mellettünk, míg az épület felé közeledtünk. Megérkeztünk egy elég nagy tömb elé, aminek az aljában is volt a már többször említett üzlet. A kirakata kimondottan csalogatónak hatott, rengeteg áru volt már kirakva, a bolton kívül is. A bejárathoz léptünk, mire Harry lassan kezét enyémre csúsztatta, amit nem tudtam mire vélni. Egyből csengetett és pár másodperc múlva már ajtót is nyitottak.

Úristen. Ebben a pillanatban le is fagytam és csak Harry kezének szorítása tartott életben. Szemeimet lesütöttem és úgy döntöttem szép lassan kalauzolom el magamat lentről felfelé. Vans cipője hasonlított az enyémre, csak az övé jó néhány mérettel nagyobb is volt és férfi beállítottságú. Farmere lazán csüngött csipőjén, félig-meddig lelógott róla a világoskék anyag. Fehér atlétája érthetetlen volt a kinti hideghez képest, de elég volt ennyi idő is ahhoz, hogy megérezzem a bentről áradó meleget. Óvatosan végigvezettem a tekintetemet felsőtestén és nem kevés ideig ott is ragadtam. Pólóján keresztül is látszódtak kockái, tökéletesen felépített teste. Karjai kétszer akkorák lehettek mint az enyémek és kellőképpen izmosak voltak, sőt talán egy kicsit túlságosan is. Kezein játszadoztak erei, mindehol kitüremkedett egy. Nyaka is csábítóan hatott rám, főképp januárban is napsütött bőre, míg én kezdtem egy hullához hasonlítani. Arcának vonalai tökéletesek voltak, minden vonása elképesztő, ha lehet így fogalmazni. Kívánatos, már-már rózsaszín ajkai szétnyíltak és megpillanthattam édes mosolyát. Ha egy fiú látszólag tökéletes is, akkor nagy valószínűséggel nagy orra van. Ehhez képest neki szép, normál méretű orra volt. Hatalmas, zöld szemei csábítóan fürkésztek engem, rögtön le is sütöttem szemem. Pillái hosszúak és sűrűk voltak. Szőkés-barna haja össze-vissza meredezett. Mostanra egy kaján vigyor ült ki arcára, amint észrevette, hogy tekintetem minden pillanatban a mozdulatait követi.

Harry ekkor simogatni kezdte a kézfejemet, amit még mindig nem értettem. Fogalmam sem volt, hogy most miért ragaszkodik hozzám ennyire. Amikor felfigyelt az értetlenségemre, elengedte kezemet és ettől fogva a derekamat karolta és szorosan húzott magához. A fiú rögtön odakapta tekintetét Harry kezére, majd rám, aztán újra Harryre tévedt a tekintete.
- Szia. Nathan vagyok. Nathan Williams - hajolt hozzám közelebb, majd két puszit adott arcomra, amit én is kedvesen adtam neki. Nem zavart a közelsége, legalább nem kellett olyan hivatalosan viselkednem.
- Samantha Wood - mondtam mosolyogva, mire beinvitált minket a helyiségbe. Harry ekkor is a nyomomban volt, keze egy percre sem engedte szabadon derekamat. Nagyon furcsa volt ez a helyzet, nem értettem, hogy miért viselkedik így. Sokkal nagyobb volt az a bolt, mint amilyennek kívülről tűnik és kimondottan ízléses a berendezése. Mindent megmutatott nekünk, amit kellett, még a mellékhelyiséget és a raktárt is láttuk. A srác már első látásra is nagyon szimpatikus és közvetlen. Megbeszéltük a fizetésemet, ami nem kevés. Fejben próbáltam átszámolgatni, hogy mennyi lehet az fontban, de számolás nélkül is rájöttem, hogy ez többszöröse annak amit ott kerestem. Emellett Harry még valamennyivel felturbózta a keresetemet, alkudozott egy keveset, amit neki ezúttal is köszönök. A beosztásom remek, hétvégén sosem kell dolgoznom és a héten is csak 2-3 munkanapot kell bent töltenem. Akkor van rám szükség, amikor új áru jön és fel kell tölteni a polcokat, illetve amikor a főnököm nem ér rá, mert valami más dolga van. Egyből telefonszámot cseréltünk és biztosított róla, hogy állandóan csörgetni fog, mivel csak úgy tudjuk megbeszélni, hogy mikor kell bemennem. Ja és még csak korán sem kell kelnem, az üzlet minden nap 10 órától van nyitva, tehát meg is találtam az álommunkámat.

A lakásom. Amint egy külön bejáraton eljutottunk a lakásomig tűkön ülve vártam, már irtózatosan kíváncsi voltam. Megkaptam a kulcsomat és én nyithattam ki az ajtómat (!). Nathan elmondta, hogy neki is lesz egy kulcsa hozzám, tehát ha olyan szerencsétlen lennék, hogy elhagyom, akkor ne essek kétségbe, ő a biztos pontom. Benyitottam és tátva maradt a szám, csak annyit vettem észre, hogy Harry besétál előttem, maga után húzva. Rögtön egy nappaliba léptem, ami nem is volt kicsi, de nem is nagy. Amerikai konyha volt, ami a szoba egyik végében volt berendezve. A nappalimban egy szép bőrkanapé és egy tévé volt, illetve egy könyvespolc és egy cd/dvd tároló. Megnéztem a fürdőszobát is, ami szintén nagyobb volt, mint a régi lakásban. Egy szép nagy, talán kétszemélyes kád és egy mosdókagyló volt a csempézett helyiségben és persze a vécé. A mosdótál fölött itt is egy kisebb tükör volt felhelyezve. Már szörnyen izgatott voltam és csak a hálóra tudtam összpontosítani. Kitártam az ajtaját és azt hittem ott helyben megőrülök. Az egész szoba világoskékben és feketében úszott, a bútorok fehérek voltak. Az egyik falnál terült el az ágyam, ami ugyan nem franciágy méretű, de nem kellett sok centi, hogy az legyen. Mellette állt a kis éjjeliszekrény, amin egy olvasó lámpa volt. Kaptam egy óriás méretű ruhásszekrényt, tükröt és egy íróasztalt is. Imádtam, tényleg. Ugrálgattam párat a szobában, majd visszanéztem a két fiúra, akik még mindig az ajtóban álltak, lemerevedve. Mindketten elég érdekes fejet vághattak, nem tudták, hogy mire ez a nagy öröm, de én folytattam az ujjongást. Elnevettem magamat, majd pedig éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Harryhez futottam és egyenesen a nyakába ugrottam. A hirtelen jött lendületem kicsit megdöbbentette őt, de megtudott tartani. Lábaimat szorosan dereka köré fontam és egy perc is eltelhetett, de még mindig nem engedtem el. Fejemet vállába fúrtam és összevizeztem pólóját könnyeimmel. Örömkönnyek voltak. Nagyon hálás voltam neki. Ha ő nincs én most nem lennék itt. Miközben leengedett a földre, óvatosan belepuszilt a hajamba, mire én és ő is elmosolyodtunk. Nathan csak nézett, nem is tudott volna mit mondani.

Délután Harry segítségével átcuccoltam a lakásomba, amit ezennel el is foglaltam. Nem foglalkoztam takarítással vagy hasonlókkal, az összes dolgomat csak ledobtam és éltem tovább. Mivel óra nem volt a falon és én sem hordoztam egyet magammal a bőröndömben, kénytelen voltam elővenni a telefonomat a táskám mélyéről. Rövidesen meg is találtam és kicsit megdöbbentem. Igaz, már vagy egy napja nem néztem rá a mobilomra, mindig akadt valami elintéznivalóm, vagy csupán fáradt voltam. Hét nem fogadott hívás, négy üzenet. Hétből egy hívás anyu, kettő Taylor volt, míg a többi Leahtól származott. Ekkor érkezett el hozzám a felvilágosodás, miszerint én csúnyán elfelejtettem a családomat és a barátnőmet is. Az üzenetek pedig mind Taylortól érkeztek, őt is nagyon érdekelte a hogylétem. Fel is hívtam. Hosszasan elbeszélgettünk, kérdezett Londonról, az állásomról és a lakásról is, én pedig lelkesen áradoztam. Jó érzés volt újra hallani a hangját, még így is telefonon keresztül, bár nem érződött annyira a szeretett dörmögős hangja. Anyát is átadta pár percre, aki szintén hasonlóakat kérdezett. Majd felhívtam Leaht. Az elején még tettetett valamiféle sértődést, de végül sikerült feloldanom és részletesen megtárgyaltunk mindent. A bandáról a kelleténél talán kicsit hosszabban kérdezgetett, én pedig próbáltam minél tömörebben és gyorsabban válaszolni. Viszont némelyik kérdése meglepett, nem igazán számítottam rá. Az olyanok minthogy: "Louisnak tényleg olyan édes hangja van, mint a videókban?" majd, "Komolyan zokni nélkül hordja a cipőit?",  "Harry tényleg annyira dögös, mint gondolom?" és "Zayn tényleg mindig tökéletesen néz ki?". Ezekre némi időzés után válaszoltam is. "Aha, gondolom.", "Igen, komolyan.","Hát, nem is tudom." aztán "Igen, Zayn mindig tökéletesen néz ki." Még szerintem a vonal másik végéből is lehetett látni a mosolyomat a kérdései után. Jól esett, persze ezeken kívül teljesen őszintén beszélgettünk, amit majdnem, hogy mindennél többre becsülök. Elújságolta, hogy vele mostanság mi történt, majd tovább kérdezősködött a srácokról. Ismét válaszoltam neki. "Liam tényleg nagyon kedves és megnyugtató. "Igen, Louis rendszeresen hülyeségeket kiabál a szobámba, kínos helyzetbe hozva engem a vendégek, de még a többi fiú előtt is." Nem, Niall nem eszik minden percben és igen, tényleg ír akcentussal beszél." "Nem, nem fogok felvételt készíteni, miközben beszélgetek vele. "Basszus, igen! Zayn haja még akkor is jól áll, amikor nincs belőve." Mondtam már szinte ordítva, amint harmadjára is megkérdezte. Elnevettem magam, amikor megpillantottam Zaynt az ajtómban támaszkodva és valószínű, hogy már néhány perce ott ácsoroghatott. Szóval ő is felfigyelt arra, hogy már vagy öt perce csak róla és a tökéletes vonásairól esik szó. Kurva jó.

Miután sikerült letennem a telefont, végre feleszméltem és hirtelen nem is tudtam, hogy a fiú mit keres itt. Mivel én már nem a szállodában lakom, nem tudom, hogy miért tölti az idejét a lakásomban. Egyáltalán, hogy került ide és hogyan jutott be?
- Liammel jöttünk, mert a többiek összevesztek velünk egy videójátékon és száműztek a hotelből. Liam épp a tévédet állítgatja - Hát persze. Ma van a meglepetésbuli és valahova el kellett csalogatni Zaynt és elég feltűnő lett volna, ha egyedül őt sózzák rám. De miért pont én?
- Hát jó. Nyugodtan nézzetek körül. Kértek valamit inni? - mosolyodtam el, mire ezt a másik énekes meghallotta a nappaliból és rendelt magának egy kólát.
- Megkérdezhetem, hogy mi van a hűtődben? Csak mert nem hiszem, hogy el tudtál menni vásárolni - fürkészett Zayn.
- Az említett kóla, ásványvíz és sör.
- Én inkább kaphatnék sört? - bólintottam, majd átsétáltunk a konyhába és lehajolva a hűtőhöz, kiszedtem az üvegeket és Zaynnek nyújtottam, aki felbontotta a kólás palackot és egy pohárba öntötte, míg kocsikulcsával letépte az üveges sör tetejét. Igazán kreatív.

Tanácstalanul fordultam körbe, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi hárman mégis mit csinálhatnánk. A két srác elfoglalta a kanapét, így már nekem nem volt helyem, max ha valamelyikőjük ülébe ülhetnék. Nekik is feltűnt ez a szűkös helyzet, ezért mindketten arrébb préselődtek és így én is beülhettem melléjük. Liam valamelyik sportadóra kapcsolt, ahol fél órája kezdődött el egy foci mérkőzés. Amint felismerték a sportágat, kellett úgy egy másodperc, megmerevedtek és erősen csak a tévé képernyőjét kezdték bámulni. Miközben ittak az italukból, akkor sem vették le szemüket a képernyőről, én pedig csak unottan meredtem magam elé. A nyaklácom medálját kezdtem el birizgálni, majd a hajamat igazgattam, de tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal. Lassan én is bekapcsolódtam a meccs nézésébe, ezért legközelebb már én is Liammel és Zaynnel együtt ugrottam fel a kanapéról, ha épp az általunk kedvelt csapat gólt lőtt. Az idő így hamar telt és amikor legközelebb már a telefonom kijelzőjére néztem, már két órája köztük üldögéltem a kanapén. Mellettem a fekete hajú, agyontetovált énekes elaludt és vállamra hajtotta fejét. Kérdőn fordultam Liam felé, aki elsuttogta nekem, hogy nemsokára indulnunk kell a buli helyszínére és én menjek nyugodtan készülődni. Ekkor én nagy ellenkezésbe kezdtem, márpedig én nem megyek és meg is makacsoltam magam. Némán veszekedtem vele, míg végül ki más, mint Ő nyert, ezért a vállamat néhány felpolcozott párna helyettesítette, míg én kiszaladtam a szobámba, majd onnan a fürdőbe.

Egy gyors zuhanyzás után, törülközőbe tekerve kiválasztottam egy szép ruhát, amit még Louval együtt néztünk meg először a kirakatban. Nem volt olyan vészes az ára és úgy döntöttem, hogy egyszer élünk és megveszem és akkor még nem is gondoltam arra, hogy egyszer ilyen magas fizetésem lesz, amiből simán kitelik egy ilyesmi ruha. Fekete volt, pánt nélküli és csupán a térdem közepéig ért. Amikor még a próbafülkéből jöttem ki, hogy a kedves Lou megnézhesse, rögtön ellenkeztem, mert tudtam, hogy ez nem nekem való. Ő viszont tovább erősködött, hogy már pedig ez olyan mintha nekem készítették volna. Pedig magamon közel sem tetszett annyira, mint a próbababán. Felvettem hozzá a kedvenc ezüst ékszereimet és a fekete magassarkúmat. Füstös sminket tettem fel, majd egy kis vörös rúzst kentem ajkaimra, aztán egy leheletnyi parfümöt fújtam magamra. Kiléptem a szobámból és a már nem alvó fiú is rajtam legeltette tekintetét. Ugyanúgy néztek, teljesen megbabonázva, mint az előbb a mérkőzést, ezért tudtam, hogy mégis jó választás volt. Ez a látványos bámulás körülbelül öt másodpercig tartott, amikor is a srácok rádöbbentek, hogy nekik barátnőjük van és ilyenkor nem szabadna ennyire megnézniük egy lányt. De én amúgy sem számítottam, hiszen én csak a fiúk egy barátja vagyok. Sőt, inkább ismerőse. Ahogy Liammel megbeszéltük, elkezdtem Zaynnek nyafogni, hogy menjünk vissza a hotelbe a banda többi tagjáért és mnejünk el valahova bulizni. A buli szó megtette a hatását és ő volt az első aki kilépett az ajtómon.

Beszálltunk a kocsijába és rögtön a szállodához hajtott. A fiúk már lent a hallban vártak és egy apró indokkal, miszerint néhány rajongó még szeretne pár autogramot a konferencia teremben, mindannyian odamentünk. A szülinapos ment előre, természetesen előre engedtük és benyitott a "konferencia terembe", ami ilyenkor egy rendes átrendezésnek lehetett a részese. A hatalmas helyiségben tiszta sötét volt, majd hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és mindeki kiabált egy "Boldog Szülinapot Zayn"-t. A barátnője rögtön odatipegett hozzá és egy forró csókkal köszöntötte, míg a One Direction többi tagja egy-egy öleléssel és kézfogással köszöntötte. Én két puszit adtam neki, a végére pedig megölelt. Még páran odaadták az ajándékokat, én pedig a háttérbe húzódtam. Amint észrevettem Niallt, halvány pír öntötte el arcomat. Ő már régebb óta figyelt és amint látta, hogy már én is őt kémlelem, egy szemtelenül szép mosolyra húzta száját. Szemei csillogtak és felém közeledett. Ekkor már minden sötétbe borult, ugyanis a meghittebb szülinapi buliból, egy hatalmas party keletkezett. Csak erre az alkalomra idehozattak egy DJt és egy bárpultost is. Pulttal együtt. Az énekes óvatosan megölelt, majd valamit a fülembe súgott és már el is ment. Két perc múlva tért vissza egy kívánatos koktéllal és valami röviddel a kezében. Kortyolgattam a koktélból, kimondottan ízlett. Nem éreztem hatását, ezért kértem még egyet, majd még egyet. El is távolodtam Nialltől és inkább a táncolók közé igyekeztem. Amikor már elég nagy mennyiségű alkoholt ittam meg, vad táncolásba kezdtem, ugyanúgy ahogy a körülöttem lévők is. Egy pörgősebb szám következett és én teljesen elengedtem magam. A csipőmet gyorsan mozgattam és jobbra-balra dobáltam magamat, ahogy mások is. Pár fiúval is táncoltam, akik lekértek, majd lassan egyre több jelöltem érkezett és kézről-kézre adtak egymásnak. Amikor egy kis időre egyedül maradtam, hirtelen két meleg kéz fonódott derekamra.