17. Jelentett számomra valamit

Drága Olvasóim!

Köszönöm a kedves üzeneteket, feliratkozásokat, pipákat, nagy hálás vagyok nektek, amiért olvassátok és tetszik a történetem. Remélem, hogy a hétvége elég volt ahhoz, hogy kipihenjétek magatokat, ugyanis nekem nem, ugyanolyan zombi voltam hétfő reggel mint mindig. Nagyon szurkoltam az érettségizőkért, örülök, hogy az évvégi hajrá mellett ez engem egy ideig még nem fenyeget. A mostani fejezettel nem vagyok valami elégedett, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre, hátha titeket mégis megfogott. Jó olvasást babák! :) x

 

 

SAMANTHA WOOD

 

A kurva életbe. Nem hiszem el, hogy megint megtörtént. Ennyire ki van bukva rám? Pedig ő bántott meg engem. Legalább bűntudata van. Mondjuk én is hülye voltam, amiért ennyire felkaptam a vizet, hiszen mégis én hazudtam neki. Ráadásul nem is keveset. Azt mondtam, hogy barátom van. Mindenképpen beszélnem kell vele, de még úgy érzem, hogy nincs itt az ideje. Félek, hogy mit válaszolna, lehet, hogy már nem is érdeklem és végleg letett rólam. De miket beszélek? Most egyáltalán nincs szükségem egy tartós párkapcsolatra, az csak elrontana mindent, ami olyan jól alakul. Valahogy még sem tudom elfelejteni őt. Túlságosan közel került hozzám mostanság és nem lenne szívem csak úgy elbúcsúzni tőle és véget vetni ennek az egésznek. Ismertségnek. Barátságnak. Nem tudom, hogy mi jellemzi a kettőnk kapcsolatát igazából. Remélem, hogy azért még barátok maradhatunk. Bár amennyit mostanában kavartam, elhiszem, hogy nem békülne ki velem.

 

Elindultam bevásárolni a közeli üzletbe. Hamar sikerült összeszednem a dolgokat, de az eszem mégsem a boltban volt. Valószínűleg egy csomó olyan élelmiszert is megvettem, amire amúgy nem lett volna szükségem, viszont most ez volt a legkisebb gondom. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék neki. Sajnálom, amiért ennyire béna voltam? Bocs, amiért nem vettelek komolyan? Tényleg rosszul jött ki ez a dolog, inkább ne erőltessük, jó? Bocsánatot kérek, amiért sokáig hazudtam neked? Egyre bénább ötleteim lettek a végére és úgy döntöttem, hogy ezt a témát most inkább hanyagolom. Egy felem mégis mérhetetlenül boldog volt az állás miatt és a lakásért is. Nathan amikor utoljára ott voltam adott némi pluszpénzt. Még tényleg nem csináltam semmit, mégcsak bent sem voltam addig amíg kellene, de már is jutalmat kapok. Lehet, hogy tényleg kedvel ez a srác.

 

Hazaérve semmi másra nem vágytam, mint egy könnyű salátára és egy ellazító fürdőre. Egy tízperces frissítő zuhany után, még törülközőben elkészítettem a salátát, majd beültem a tévé elé és azt eszegettem. Miután elfogyasztottam az ebéd-vacsorámat, átöltöztem valami kényelmesebb göncbe és a maradék időmet a sorozatomnak szenteltem. Persze volt bennem még annyi, hogy felhívjam a barátnőmet, hiszen még tényleg nem sikerült igazán beszélgetnünk. Múltkor is csak a Niall-ügy miatt hívtam, nem is azért mert hiányzott. Most már viszont tényleg nem bírtam nélküle és amúgy is egy barom vagyok, amiért ahelyett, hogy a megérkezésemkor hívom, ilyenkor jut eszembe.

 

Kívülről tudom a számát már mióta, de mégis örömmel húzogattam lefele az L betűig a névjegyzéket. Két csengés után fel is vette a mobilját, ami igazán nem vall rá. Lehet, hogy már tényleg nagyon várta a hívásomat.

- Szia, Sam! - hallottam meg ismét vidám hangját. - Sajnálom, amiért nem hívtalak, de elég zaklatottnak tűntél az előbb és nem akartalak a napi dolgaimmal fárasztani.

- Szia. Én kérek bocsánatot, amiért ilyen szemét voltam, hogy miután leszállt a gépem, még csak egy smst sem dobtam neked. Tényleg, ezer bocsánat.

- Ne parázz emiatt. Na és, hogy telnek a napjaid abban a gyönyörű, esős városban?

- Velem nincs semmi érdekes, inkább mesélj te - bíztattam egy mosollyal, amit ugyan nem látott. Ezek után hosszasan beszélt nekem az egyetemről, az osztálytársairól meg, hogy mennyire egyedül ézi magát abban a lakásban. Megemlített egy Dennis nevű srácot, akivel ahogy hallottam elég közel kerültek egymáshoz. Erről faggattam még részletesebben. Vagy fél órán át hallgattam még a csacsogását, amit természetesen nem bántam, hiszen érdekelt, hogy mi zajlik körülötte és ott Los Angelesben. Jól esett ez az egész beszélgetés, ami tulajdonképpen végig róla szólt, de így is nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját. Valamivel már jobban voltam és sikerült megnyugodnom, emellett valamelyest sikerült tisztáznom magamban a Niallel történteket. Küldtem neki egy üzenetet, miszerint szeretném, ha holnap találkoznánk, amire öt perc múlva egy rendbennel válaszolt. Megbeszéltük, hogy a szálloda éttermében leszünk másnap délben. Örültem, hiszen talán most sikerül mindent tisztáznunk.

 

Nyugodtan és kitisztult fejjel tudtam lefeküdni és bebújni a meleg paplan alá. Kicsit azért még mindig zavarodott voltam, mivel még mindig nem voltam biztos, hogy mit is akarok kezdeni ezzel a barátsággal. Tényleg nagyon fontos nekem és nem szeretném elveszíteni a barátságunkat, azzal ha holnap bekavarok a furcsa érzéseimmel. Nem tudom, hogy jelenleg miért ragaszkodom annyira hozzá. Gondolom, hogy ő is hasonlóan érezhet, ugyanis míg én az elején nem éreztem semmi, ő már akkor elég komolyan gondolta ezeket a dolgokat. Amikor már a párnámra hajtottam a fejemet, próbáltam kiverni a fejemből ezt az egészet. Hogy mit keresek itt, miért vagyok Londonban, miért ragaszkodom ennyire a fiúhoz. Néhány kellemes órára megszabadulhattam az egész napi gondolataimtól és végre pihenhettem.

 

Reggel frissen és kipihenten ébredtem, mégis csak hét óra lehetett. A konyhába érve csináltam magamnak egy nagy adag kávét és leülve a kétszemélyes asztalomhoz megiszogattam. Ma nem volt semmi dolgom, mivel Nathan nem hívott be, így csak lézengtem a lakásomban. Az idő nagyon lassan telt, még akkor is ha éppen újraolvastam az egyik kedvenc könyvemet, miközben várakoztam, hogy végre tizenkettőt üssön az óra. Úgy terveztem, hogy egy kicsit megvárakoztatom, mert az nőies, de most már nagyon vártam ezt a találkozót és nem akartam, hogy annyit várjon. Januárhoz képest most kimondottan jó idő volt, ezért egy vékonyabb nadrágot vettem fel, egy hosszú újjú felsővel és rávettem a bőrdzsekimet. Felhúztam a fekete bakancsomat és egy kis szemspirált és szájfényt magamra kenve indultam el a hotel felé. Leintettem egy taxit, mert azért jó néhány utcára volt a két hely egymástól és nagyon nem volt ínyemre a gyaloglás. Persze egy kis sport sem ártana, de még nem is gondolkodtam rajta,hogy mire járhatnék. A sofőr negyed órán belül kidobott a bediktált helyen és én könnyedén vettem célba a bejáratot. Őszintén izgultam, hogy mit fog mondani először. Nem tudtam, hogy hogyan viselkedjek vele ha találkozunk, mivel tényleg elég rosszul érintett a viselkedése, de őt is meg lehet érteni, hiszen nem kicsit hazudtam neki. Kitudja melyikünk helyzete a nehezebb.

 

 Amint benyitottam az elegáns étterem ajtaján, rögtön megpillantottam a szöszi énekest, aki mosolyogva intett, hogy menjek oda. Két puszival üdvözölt, amik rendellenesen közel voltak az ajkaimhoz, majd kihúzta a székemet, én pedig leültem. Helyet foglalt velem szemben és így megcsodálhattam a szépen feldíszített asztalunkat. Épphogy megszólalt, mikor egy fiatal pincér meg is jelent mellettünk és megkérdezte, hogy milyen italt szeretnénk. Niall egy pohár kólát, míg én ásványvizet kértem.
- Nagyon sajnálom mindazt, ami a buli után és közben történt. Illetve a bunkó viselkedésemet és mindent amivel megbántottalak - hadarta el gyorsan, még is nagyon komoly arckifejezéssel és csillogó szemei elárulták, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.
- Én is bocsánatot szeretnék kérni, amiért hazudtam neked - hajtottam le egy kissé a fejemet, mire csak elmosolyodott és beszéd nélkül is megértettük egymást, miszerint minden rendben köztünk.
- Tetszik a munkahelyed, a főnököd is normális? - érdeklődött kedvesen, amit nagyon értékeltem.
- Igen. A főnököm pedig közvetlen és barátságos, úgyhogy minden oké - kortyoltam bele, a már kihozott ásványvizembe és Niall ugyanígy tett a kólájával.
- Viszont ahogy mondtam én az akkor éjjel történteket nem tudom nem megtörténtté tenni, mert jelentett számomra valamit - mosolyodott el halványan, amit igyekeztem viszonozni, de nem nagyon ment és én egy kicsit máshogy vélekedtem erről.
- Én egyáltalán nem emlékszem arra ami történt, sajnálom.
- Így legalább nagyobb meglepetés lesz a következő - vigyorodott el, majd szemforgatva válaszoltam.
- Ne legyél magadban ennyire biztos Horan.
- Akkor te is máshogy fogsz erről beszélni - mondta ismét kaján vigyorral ajkain és most már tényleg felnevettem. Hihetetlen, hogy ez milyen fontos a fiúknak. Nekünk az érzelmek és a szavak jóval többet jelentenek.
- Tereljük a témát, oké?
- Szóval, mit reggeliztél ma? - kuncogott fel ismét, amikor megérkezett a pincérünk. Én csirkét rendeltem valami szósszal és rizzsel, míg Niall egy kétszemélyes tálat kért magának grillezett húsokkal.
- Nem hiszem, hogy te mindezt megfogod tudni enni és előre szólok, hogy nem fogok segíteni neked az eltüntetésében. Örülök, ha a sajátomat megeszem.
- Ne aggódj emiatt. Ez itt hamar eltűnik - mutatott az étlapon szereplő képre, amin ott feszített az imént említett hústál.

Végig jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, olyan randiféle volt ez. Teljesen átlagos kérdésekkel halmoztuk el a másikat, amire könnyedén válaszoltunk is és volt amikor dőltünk a röhögéstől. Ezért szerettem vele lenni, ugyanis mindig megnevettet. Már túljutottunk a főételen és eljött a desszert rendelés ideje is. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mit is kéne ennem, de rájöttem, hogy semmi szükségem rá, majdnem kipukkantam a csirkémtől is. Niall viszont hozta a formáját és rendelt egy nagy adag fagyit, amiből később kanalazgattam én is.
- Örülök, hogy most már minden rendben megy közöttünk - nyúlt át az asztalon és hirtelen melegséget éreztem kézfejemnél, ugyanis ekkor már a kezét az enyémen pihentette.
- Én is - csak ennyit tudtam kinyögni, hiszen olyan zavarban voltam mint még soha. Nem tudom, hogy mi hozta ki ezt belőlem, de most úgy tűnt, hogy minden szavát komolyan gondolja és így intézi hozzám. Meg is ijedtem, mert még mindig nem voltam biztos benne, hogy mit akarok. Barátság vagy szerelem? Ha barátok vagyunk akkor minden tökéletes lenne és lehetne egy olyan valaki az életemben, akihez mindig fordulhatok Leah mellett, itt Londonban. Viszont ha szerelembe esem akkor semmi sem lesz egyszerű és az életem gyökeresen megváltozhat. Ha a barátom lesz, akkor örökké bizonytalan leszek, hogy nem fogok-e csalódni. A gimnázium óta nem volt párkapcsolatom és akkor is féltem attól, hogy könnyen megbánthatnak. Soha nem voltam elég magabiztos és a szerelemben sem volt ez másképp.

Miután ő elfogyasztotta a desszertjét, még maradtunk egy kicsit az étteremben. Nagyon hangulatos és kellemes kis hely volt, sokáig el tudtam volna lenni ott. Niall mosolyát figyelmen kívül hagyva, néztem a távolba, mire ő összekulcsolta kezeinket. Az asztalra letett némi papírpénzt, jóval többet mint kellett volna és kimentünk a hallba. Egy ideig nézelődtünk, csak sétálgattunk így kézenfogva a folyosón, ami nekem most szörnyen idegen volt. Utoljára nem is tudom mikor foghattam meg így valakinek a kezét. Fellépcsőztünk a hatodikra, aminek az ötlete remekül hangzott a fölszinten, de már a másodikon megváltozott erről a véleményünk. Végül lihegve, de sikerült felérnünk. Nem is tudtam, hogy miért akarunk ennyire feljönni, hiszen én már a lakásomban élek. Egy ideig az ajtó előtt ácsorogtunk, szótlanul, majd egyre kínosabb témákat vetettünk fel.

Aztán az a jól ismert csöd telepedett le közénk és csak bámultuk egymást. Nagyrészt szemeztünk és nem is volt nehéz a feladat, mivel könnyen elgyönyörködtem a kék íriszeiben. Mindkettőnk reakciója egy halvány mosoly volt cselekedetünkre és ezek után már nem is a szemeimet kémlelte. Felém lépett párat, ezért leszűkítette a köztünk lévő távolságot, csupán pár centire. Itt már tisztán láttam, hogy ajkaimat figyeli és én sem tudtam uralkodni magamon, amikor az övéit néztem. A következő pillanatban már arra eszméltem fel, hogy miliméterek választanak el minket és lehelete csiklandozta a bőrömet.
- Gyönyörű vagy - egészen halkan suttogta, de pont annyira, hogy még halljam. Elmosolyodtam kijelentésén, majd hagytam, hogy magához húzzon. Kezeivel átkarolta derekamat, míg én kezeimet nyakán pihentettem. Ajkai súrolták enyéimet és várták, hogy mikor kapnak engedélyt. Amint ez megtörtént ajkai szorosan hozzám tapadtak, majd nyelveink már egymást kényeztették. Teljesen ösztönös volt az egész, minden mozdulatából látszott, hogy már régóta vágyott erre. Egyik kezemet elemeltem nyakáról és óvatosan a hajába túrtam. Puha haja kellemes érzés volt, míg már egyre határozottabban és erősebben csókolt. A keze egyre lejjebb vándorolt, míg meg nem találta a fenekemet. Egy kicsit belemarkolt és ezzel egyidőben belenyögtem csókunkba. A combomhoz nyúlt és egy kissé megszorította, majd feljebb emelte őket. Lábaimat átkulcsoltam derekán és lassan kezdtem felfedezni az arcát és a nyakát. Míg ő tartott engem, én apró puszikkal hintettem be állának vonalait és az egész arcát. Hamar áttértem a nyakára és miközben ott csókolgattam, kerestem egy szimpatikus helyet. Amint megtaláltam, rátapadtam arra a területre és szívni kezdtem. Otthagytam egy nagyobb foltot, majd visszatértem ajkaihoz, amik már nagyon hiányoztak. Mikor ajkaimat hozzátapasztottam, előbbre ment, egészen a srácok lakosztályáig. Egy pillanatig babrált a kulccsal, majd mikor megvolt , lábával könnyen belökte az ajtót.
- A többiek ugye nincsenek itt? - kérdeztem egy másodpercre elválva tőle, majd ő ismét puha ajkaival egy csókot lehelt számra és biztosított róla, hogy a miénk az egész hely. Beljebb vitt, egészen a szobájáig. Megfordított, majd óvatosan lehelyezett az ágyára és rámnehezedve csókolt újra. Ügyelt arra is, hogy egy percre se váljunk el egymástól. Kezeit megéreztem az oldalamon, amint a vékony anyagdarabot egyre feljebb és feljebb húzta, majd végleg megszabadított a felsőmtől.