2017. január 23., hétfő

II. 10. Szerelmes vagyok, Sam

Sziasztok! :)
Kicsit korábban érkeztem a folytatással, mint ahogy szoktam, de volt időm, ezért arra gondoltam, hogy megleplek titeket egy friss fejezettel! Nagyon szépen köszönöm a feliratkozásokat, megjegyzéseket, pipákat! Tényleg nagyon sokat jelentenek! Jó olvasást, drágáim! :) x
 
 
 
 

SAMANTHA WOOD
 
 
A lányokkal sétálgattunk egy kicsit a városban, majd beültünk egy palacsintára valamelyik étteremben és csak semmiségekről beszélgettünk. Egy kicsit jobban megismerhettem őket és szerencsére ők is nyitottak felém és a barátnőjüknek hívnak engem. Ez nagyon jól esett, hogy már is ennyire megkedveltek, hiszen nekem is az elejétől kezdve nagyon szimpatikusak voltak. Ma Perrie velünk tartott, mivel nem akadt semmi dolga és próbált beilleszkedni a társaságba. Nem voltunk vele ellenségesek, mert úgy gondoltuk, hogy a lelke mélyén ő is jó ember. Rólam is kérdezgetett, én pedig minden ártatlan kérdésére mosolyogva válaszoltam. Miután bocsánatot kértem és ő is az akkori viselkedésünkért, a kapcsolatunk sokkal jobban alakult. Engem is érdekelt néhány dolog, amiket megkérdeztem tőle. Elég alap kérdéseket tettem fel mint például, hogy van-e háziállata, vagy tetoválása, befejezte-e a sulit vagy éppen milyen a kapcsolata a szüleivel.
 
Három körül már a szállodában voltunk és mindenki visszavonult a szobájába. Én Perrienek igyekeztem segíteni a csomagolásban, ugyanis nem kevés dolga volt. Elegáns ruhákat, magassarkúkat és ékszereket is hozott magával, nem tudom, hogy mire készült. Egy olyan helyre sem mentünk, ahol ilyen holmikban kellene mutatkozni. Kicsit még mindig görcsölt a hasam, de épp nem menstruáltam, szóval arra nem foghattam a dolgot. Már négy napja késett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, máskor is volt már így. Ennek ellenére elég erős fájásaim voltak, néha-néha beleszédültem a járkálásba.  Épp az egyik fekete, maximum combközépig érő ruháját tettem fóliazsákba, amikor egy elég váratlan mondat hagyta el a száját.
- Ugye tudod, zsenikém, hogy megjátszottam magamat a többiek előtt? - fordult felém a rég látott gúnyos mosolyával, majd megpróbáltam fékezni magam és nem hagytam, hogy felmenjen bennem a pumpa.
- Tessék?
- Jól hallottad. Még mindig gyűlöllek - lépett hozzám pár méterrel közelebb, majd a reakciómat figyelte. Míg belül mérhetetlenül dühös voltam rá, az eddigi színjátéka miatt és szívem szerint kidobtam volna az ablakon, amilyen lenézően beszélt velem, muszáj volt lenyugodnom. Felé fordultam, miközben a ruháját letettem az ágyára és karba tett kézzel vártam a folytatást. - Most, hogy az elviselhetetlen, röhögcsélő némberek nincsenek itt, kimondhatom. Mindennél jobban rühellek a közeledben lenni. Elviselhetetlen vagy, ráadásul ráhajtottál a pasimra - suttogta és szemében tényleg gyűlölet látszódott. Összeszorított ajkaim ekkor végleg elengedtek és most már tényleg nem bírtam tovább. Megembereltem magam és higgadtan válaszoltam.
- Azok a röhögcsélő némberek a barátnőim, tehát megkérlek, hogy a jelenlétemben ne beszélj így róluk. Fogalmad sincs, hogy ki itt az elviselhetetlen. Ó, az elviselhetetlent elég gyakran használod, lehet, hogy épp azért, mert teljesen megfelelő szó a jellemzésedre, hát nincs igazam? Nyugodtan rühellhetsz, én is pont ezt teszem veled. Zaynhez pedig semmi közöm - mintha minden gonosz megjegyzésemet figyelmen kívül hagyta volna, egyedül az utolsó mondatomra reagált.
- Méghogy nincs hozzá közöd. Ugyan már. Láttalak titeket a repülőn. Akkor mentem volna oda hozzátok, hogy megkérdezzem nincs-e valami baj, de el voltatok foglalva egymással. Valahogy nekem túlságosan közelinek tűnt a távolság az ajkaitok és a testeitek között. Bárhogyan tagadhatod, nem hiszem el, hogy véletlen - mondta ingerülten és ha tehettem volna, jól beolvastam volna neki arról, hogy ő is ugyanezt teszi. Ráadásul köztem és a vőlegénye között ténylegesen nem történt semmi, míg ő állandóan megcsalja Zaynt.
- Nem csókoltam meg, mielőtt még azt hinnéd - meredtem a plafonra, nem bírtam volna a szemébe nézni. Olyannyira irritált a csaj, hogy a tekintetemmel ölni tudtam volna.
- Aha, persze.
- Valami problémád van? Az igazat mondom.
- Amikor leszálltunk, Zayn bevallotta, hogy lefeküdtetek egymással. Viszont ahogy viselkedtetek, nem hiszem, hogy csak egyszer történt meg - mondta, mikor újra elkaptam tekintetét. Nem volt egyszerű tartanom magamat, a levegőt egyre gyorsabban kapkodtam. Valószínűleg nem hallottam jól.
- Micsoda? - Zayn ilyet biztosan nem mondott. Annyira még ő sem hülye.
- Még mielőtt Sydneyben egy szobába osztottak minket és becsekkoltunk volna, azelőtt, a kocsiban tudtam meg.
- Hazudik. Soha nem feküdtem le vele.
- Persze, én sem hiszek neki. Biztosan csak szórakozásból mondta ezt - emelte meg a hangját és ekkor már kiabált velem. A folyosóról beszűrődő zajok alapján, pont most érkeztek meg a fiúk. A legjobbkor. Így legalább mindenki hallhatja ezt a csodás hírt, miszerint Zayn beetette a barátnőjével, hogy lefeküdtünk egymással, pedig még csak meg sem csókolt. Azt hittem, barátok vagyunk.
- Fogd már fel. Nem csalt meg téged. Pontosabban velem biztosan nem. Nem szexeltem Zaynnel - ordítottam vissza és éreztem, ahogy egy könnycsepp buggyan ki a szememből. Régóta nem éreztem magam ennyire rosszul, soha nem gondoltam volna, hogy Zaynnek ilyen eszébe jutna. Miért mondana ilyet? Ekkor, a lehető legjobbkor nyílódott az ajtó és két elképedt szempárral találkozott a tekintetem. Az egyik teljesen érthetetlen és csalódott, míg a másik idegesen pillantott körbe, de valamennyire látszódtak nevetőráncai. Az utóbbi, Zayn lépett először beljebb, míg Louis az ajtófélfának támaszkodott és onnan figyelte a műsort.
 
- Egy szót se! - mutatott szívdoki a srác felé, majd felém fordult. - Sam, beszélhetnénk? - csokoládébarna íriszeivel próbálta elkapni a tekintetemet, de nem bírtam a szemébe nézni. A hangoskodás rögtön abbamaradt és már csak a barátnője zokogását lehetett hallani. Egy aprót bólintottam, majd ő megkérte mindkettőjüket, hogy menjenek ki a szobából. Ez elég kockázatos egy felszólítás volt, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy ezekben a percekben jogosan írányíthatna. Perrie szaggatottam vette a levegőt, elsuhant mellettünk és becsapta maguk után az ajtót. Zayn az államnál fogva maga felé fordított és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Egy nagy sóhaj hagyta el ajkait, semmi más. Talán nem volt maró bűntudata, lelkiismerete. Szemeiben ugyanaz a játékos csillogás jelent meg, míg megpróbálta összeszedni a gondolatait. Leültem a lány ágyára, majd ő is követett. Elhúzódtam tőle és arrébb ültem, mert amikor lehuppant, túlságosan szorosan mellém férkőzött és ez most nem volt a legjobb pillanat, hogy hízelegjen. Nem tudom, hogy neki számít-e egyáltalán a barátságunk. Kezdem azt gondolni, hogy nem.
- Most jönne a szöveg, miszerint sajnálod és hülyeség volt? - kérdeztem hitetlenkedve és továbbra sem voltam hajlandó az íriszeit kémlelni.
- Az tény, hogy egy barom vagyok - tekintetem a paplanra tévedt, ahol az ujjaival dobolt.
- Igen, Zayn. Egy barom vagy. Miért kellett ez neked? Teljesen megőrültél?  Mi van, ha nem Louis jön veled, hanem Niall? Szerinted akkor is ilyen nyugodtan viselkednél? Nagy mázlid van, hogy nem ő volt itt, amikor benyitottatok, akkor már nem lenne egy darabban az arcod - vágtam hozzá kiméletlenül, nem számított, hogy miképp reagál rá. Szeretem Niallt és egészen biztos vagyok benne, ha ezt ő is megtudja akkor veszélybe kerül a kapcsolatunk. Már pedig egy ilyen helyzetben nem hinne nekünk. Ez az idióta bevallotta Perrienek, azt, ami mégcsak meg sem történt. - Mi a francért csináltad ezt? Eszednél vagy?
- Shh - mutatóujját ajkaimra tapasztotta, mire én oldalra fordítottam a fejem. Nehogy már itt nyugtatgasson.
- Magyarázatot várok.
- Mire? - nevette el magát, én pedig nem értettem az egészet.
- Miért mondtad azt a barátnődnek, hogy lefeküdtünk?
- Pontosan tudod, hogy jó néhányszor megcsalt engem - nézett le ölében nyugvó kezeire, mintha olyan érdekesnek bizonyulnának.
- Ettől függetlenül, miért kellett ezt hazudnod?
- Vissza akartam vágni. Soha nem tennék vele ilyet, de azt akartam, hogy tudja mit érzek.
- Ez hülyeség. Ugyanolyan szarul érzi magát így is. Azt hiszi, hogy megtetted.
- Nem érdekel, hogy mit hisz. Muszáj volt ezt tennem, hogy jobban legyek. Hogy túllépjek ezen az egészen. Így legalább el tudom venni feleségül.
- Ha ennyire sokat ártott már neked, akkor mégis miért akarsz összeházasodni vele?
- Szerelmes vagyok, Sam. Attól még, ahogy bánik velem, szeretem őt. Nem tudok mit tenni.
Elképedve hallgattam. Hihetetlen, hogy még ezek után is így szereti Perriet. El akarja venni a barátnőjét, még akkor is, ha az többször is lefeküdt más fiúkkal.
- Miért pont engem kevertél bele ebbe?
- Ott volt a lehetőség, észrevett minket. Te tűntél a leghihetőbbnek - vállait könnyedén megrántotta, mintha ez olyan egyszerű volna.
- Köszönöm, hogy része lehettem ennek a szörnyű színjátéknak. Már ezért megérte hagynom, hogy közeledj felém. Ja, és remek szerető vagy.
Rekedtes hangján felnevetett és védelmező karjaival átöltelt. Még azt is hagytam, hogy belepusziljon a hajamba, pedig most igazán mérges voltam rá.
- Sajnálom, hogy ezt tettem veled. Nem fogja megtudni.
- Ha csak Perrie vagy Louis el nem mondja. Ki tudja? Lehet, hogy már el is mondták neki. A fenébe is, sosem bocsátana meg nekem. Még ha egy barom - mutattam Zaynre - ilyeneket hazudna is.
- Nem fogják. Perrie szépen beletőrödik és rájön, hogy tulajdonképpen megérdemelte és csak magának köszönheti, Louisnak meg szépen elmagyarázom.
- Szívdoki? - kérdeztem és végül megembereltem magam és egy halvány mosollyal rá néztem.
- Igen?
- Megváltoztatom a nevedet.
- Igazán? - íriszeivel kedvesen fürkészett, míg az egyik göndör tincsemmel játszott.
- Igazán.
- Mi lesz az új nevem? Szexi szerető? Álomsrác? Mr. kockahas?
- Le merném fogadni, hogy nincs is kockahasad.
- Szóval? Hogy hívsz ezentúl?
- Idióta, barom, idegesítően szívdöglesztő szívdoki.
- Tetszik. Olyan... megnyerő - kuncogott rajtam, majd hirtelen szorosan magamhoz húztam és majd megfojtottam. Kétségbeesetten ragaszkodtam hozzá, fogalmam sem volt, hogy miért pont Zaynhez. - Valami baj van, Sam? - csokoládébarna szemeivel újra fürkészni kezdett és egyik kezével átkarolt, míg a másikkal a hátamat simogatta. - Minden rendben?
Nem tudtam megszólalni. Folyton csak Niall és a régi ügyeim jártak a fejemben. Beletelt jó néhány percbe míg valami értelmeset is ki tudtam nyögni. A fiú, aki mellettem ült, türelmesen várt, hogy összeszedjem a bátorságot és az erőmet, hogy megszólaljak.
- Nincs semmi baj. Nem, semmi sincs rendben - bólintottam, hogy megnyugtassam Zaynt, de erre megfeszült, éreztem, miközben fogott.
- Samantha. Biztosan jól vagy?  - hajolt közelebb és kisimított egy tincset az arcomból. - Megkérdőjelezed önmagad.
- Igen, tényleg. Minden oké. De most inkább menj el - toltam el a mellkasát kezeimmel, majd megadóan felállt és mégegyszer visszafordulva intett. Elmosolyodott, majd kisétált az ajtón. Halkan kattant a zár. Kintről egy veszekedés hallatszott, ami Perrie és Zayn között zajlott le. Olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez, amiket sosem gondoltam volna. Nem akartam hallgatózni, de ezt a vitát valószínűleg minden vendég hallotta az emeleten.

Visszabújtam a saját ágyamba és magamra húztam a takarót. A kezemmel a paplan alatt simogattam a hasamat, reméltem, hogy ez a görcsölés már végre abbamarad. Bekapcsoltam a tévét, ami mellett csak az egyik éjjeli szekrényen lévő lámpa szolgáltatta a világosságot. A redőnyök le voltak húzva, semmi kedvem nem volt a napsütéses Melbournet bámulni. Illetve hiányzott valaki. Nem tudtam, hogy hol lehetett Niall, de már elég régóta nem találkoztunk. Tudom, hogy már heteket is kibírtam nélküle, de most, hogy ennyire szoros a kapcsolatunk, pár órányi távollét is őrjítő mennyiségnek bizonyult. Már nagyon vártam, hogy mellettem legyen és küldtem is neki egy üzenetet, hogy amint tud, jöjjön fel hozzám legalább egy ölelésre. Bevettem egy tablettát, aztán később mégegyet, mert a hasam fájdalma nem igazán akart elmúlni és még a fejem is lüktetett. Megnéztem egy filmet, amit a tévében adtak, majd mégegyet. Perriék hangja már nem igazán hallatszódott át, valószínűleg elvonultak valahova megbeszélni a köztük zajló újabb konfliktust. Újra feloldottam a zárat a telefonom képernyőjén, mert akkor nem foglalkoztam az értesítésekkel, amikor Niallnek akartam üzenni. Előtte csupán tegnap délelőtt néztem rá, mindenki itt volt akivel beszélni szoktam, Leahvel is nemrég csevegtünk vagy fél órán át. Kíváncsian az ajkamba haraptam, amikor megláttam, hogy tizenkét nem fogadott hívás és kilenc üzenet várt rám. Megnyitottam a híváslista ablakát és lassan végigpörgettem a hívóimon és az időpontokon. Ijedten dobtam le a mobilomat ágyamra, mellkasom egyre szaporábban mozgott fel-le és szörnyen aggódtam. Szívem gyorsan kalimpált, úgy, ahogyan Niall érintéseire szokott reagálni, csak most nem a szerelem miatt tette. Ez egészen más milyen dobogás volt.

LOS ANGELES-I IDŐZÓNA
(A MELBOURNE-I IDŐZÓNA SZERINT,AZ UTOLSÓ ÜZENETET MA,20.12-KOR KÜLDTÉK.)
 
Tegnap, 20.08 - Taylor Wood
Tegnap, 20.11 - Taylor Wood [üzenet]
"Hogy vagy, nyomim? Minden oké ott Koalaföldön? Horan rendesen viselkedik, nem kell seggberúgnom? Ölelés, Tay."
Tegnap, 22.24 - Taylor Wood
Tegnap, 23.01 - Leah Douglas
Tegnap, 23.01 - Leah Douglas [üzenet]
"Hali, Sam! Mi újság? Amúgy miután letetted, nekiláttam a tanulásnak és sikerült megírnom az esszét. Amolyan ötös szaga van a dolognak. :D Taylor elrángatott valamelyik haverja bulijába, szóval holnap ne keress, másnapos leszek. Ezek a barmok tuti leitatnak, de ne aggódj, vigyázok magamra. :)"
Tegnap, 23.02 - Leah Douglas
Tegnap, 23.47 - Taylor Wood
Tegnap, 23.51 - Anya
Tegnap, 23.51 - Leah Douglas
Ma, 00.09 - Leah Douglas
Ma, 00.13 - Leah Douglas [üzenet]
"Samantha, sürgősen vedd fel! Ez nem sms téma."
Ma, 00.15 - Leah Douglas [üzenet]
"Nem viccelek, valami fontos dologról van szó."
Ma, 00.48 - Taylor Wood [üzenet]
"Gyere holnap az Echo Parkba. Beszélnünk kell. xxx"
Ma, 01.32 - Anya
Ma, 01.46 - Anya
Ma, 01.47 - Anya
Ma, 02.05 - Taylor Wood [üzenet]
"Mit szólnál egy hancúrhoz, szívem? xxx"
Ma, 02.11 - Leah Douglas
Ma, 02.37 - Leah Douglas [üzenet]
"Ide kell utaznod. Sam, mindenképp haza kell jönnöd. A legkorábbi géppel gyere."
Ma, 02.56 . Leah Douglas [üzenet]
"Kurvára fontos lenne, ha most felhívnál! Nem kell, hogy itt legyél, csak írj."
Ma, 03.12 - Anya [üzenet]
"Kicsim, kérlek. El kell utaznod Ausztráliából. Igyekezz még ma ideérni. A St. Patrick kórházban vagyunk, a sürgősségin.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó,kíváncsian várom már a kövi részt!! Kérlek siess! xx :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Igyekszem sietni! :) x

      Törlés