Sziasztok!
NIALL HORAN
Remélem, hogy mindenkinek nagyon jól teltek az ünnepek és jól sikerült az új év kezdete is. Örülök, hogy sok olvasónak tetszett a kis karácsonyi novellám, úgy gondoltam, hogy ha már egyszer több mint egy éve támogattok, megérdemeltek egy plusz "fejezetet". :) Nemrég jutott eszembe, hogy mi lenne ha lenne egy ilyen is, úgy sem olvastatok tőlem még rövidebb történeteket. Imádtam írni, de tényleg! Annyira elkapott a karácsonyi hangulat, ráadásul nagyban hallgattam hozzá a dalokat, talán azért is lett olyan hosszú. :D Mégegyszer drágáim hatalmas köszönet nektek a támogatásért és szeretetért!! Meg is érkezett a folytatás, végre ismét egy Niall szemszög. ;) Kérlek titeket, ha van időtök, szánjatok rám egy percet és írjátok meg nekem a véleményeteket, hogy mit gondoltok a történetről / miért tetszik nektek, nagyon sokat jelentene! Jó olvasást! :) x
NIALL HORAN
A mai napot már Melbourne-ben kezdtük és már
nyolckor vártak minket egy megbeszélésen. A fiúkkal próbáltuk összeszedni
magunkat, hogy pontosan odaérjünk, amiben nagy szerepet játszott Paul és Preston
állandó sürgetése és noszogatása. Mellesleg mindenben segítettek és amint
felébredtünk hívták a taxikat az indulásunkhoz. Felkaptam egy almát a gyümölcsöstálból még
a hotelszobában, amit az út alatt eszegettem, mert nem bírtam volna ki még pár
órát reggeli nélkül. Liam volt egyedül frissebb és ő már Eleanorral együtt
megfordult egy kávézóban, ahonnan hoztak nekünk kávét. Amikor kézhez kaptuk, már
inkább volt langyos mint forró, de ez csak a mi hibánk, amiért nem keltünk fel
előbb. Hamar megittam a műanyag pohárnyi folyadékot és kicsit megráztam
magam, hogy valamennyire ébernek mondhassam magamat. Amint az irodaházhoz
értünk, nagy tömeg várt minket, tele nyüzsgő rajongókkal. Megálltunk
egy képért, majd besurrantunk a hátsóajtón a konferenciaterembe, amíg a testőrök
elterelték a sikongató lányok figyelmét, kisebb-nagyobb sikerrel. Elfoglaltuk a
helyünket a kör alakú asztalnál és az egyik ottani ember már egyből a lényegre tért.
A két perces bevezető szövege után, hogy mennyire
sikeresek lettünk ebben az évben és, hogy milyen sokat nőtt a rajongók
száma, emlékeztetett minket, hogy ez az ausztráliai kiruccanás lesz az utolsó
helyszínünk a turnén. Ezek után visszautazunk Londonba és néhány apró simítást
végzünk az albumon, amin szerencsére már nem is kell olyan sokat dolgoznunk és
mehetünk pihenni. Ez a hír mindannyiunkból őszinte mosolyt váltott ki és a
tudat, hogy mostantól több szabadidőnk lesz, mindenkinek tetszett. Még ősszel adtunk
be egy kérelmet, hogy megszakítanánk a szerződést a menedzsmenttel, ami
sikeresnek bizonyult és némi kártérítés ellenében most végre a magunk urai
vagyunk. Természetesen nem sokáig, mert szükségünk van egy másik cégre, akik
minket képviselnek majd, de erre a posztra bőven akad jelentkező. Továbbá a
szerződésben le fogjuk kötni, hogy ezentúl jóval nagyobb beleszólásunk lesz a
banda életébe és nem fogjuk engedni, hogy ennyire kipréseljenek minket a pénz
miatt. Minden eddigi alkalmazottunkhoz ragaszkodunk, újak pedig szóba sem
jöhetnek, maximum olyanok akiket már egy ideje ismerünk.
A hivatalos beszéd után nem kis dicséretben
részesültünk, ugyanis kiderült, hogy a következő díjátadón három kategóriában is
jelölve vagyunk és a mezőnyt tekintve, nem meglepően nyerésre állunk. Nagy
valószínűséggel pedig ebben az évben is a legjobb banda maradhatunk. Az
önimádat és miegyéb után, további papírokat kellett kitöltenünk és bemutattunk
pár tervet a következő kiskönyvünkről. Ez az egész mindössze két és fél, hosszú
órát vett igénybe, majd hatalmas sóhajok közepette hagytuk el a helyiséget. Nehezen, de végül betuszkoltak a kocsikba, vissza a
szállodához.
Harry a hallban felvetette az ötletet, miszerint
elmehetnénk egyet bulizni a mai koncert után. Egyedül Zayn nem volt oda a
dologért és kimagyarázta magát, hogy nem akar jönni és ők Perrievel inkább
vacsorázni mennek. Nem vertük nagy dobra a kijelentését, az ő tetteit mostanában
nem is próbáljuk megérteni. Eljegyezték egymást és több időt szeretnének
együtt tölteni, amit mi is megértünk, de néha túlzásba viszik ezt a külön válást.
A bandának nagy szüksége van az összetartásra és ez Malik nélkül nem megy.
- Srácok. Beszélnünk kell valamiről - törte meg a néhány perce uralkodó csendet az említett, majd felénk fordult és valamiféle öröm csillogott a szemében. - Perrievel sokat beszélgettünk a múltról, elég sok mindenen átmentünk már együtt. Úgy döntöttünk, hogy amint, lehet és visszaértünk Londonba, összeházasodunk - vigyorodott el, amint a mondandója végére ért, majd érdeklődve figyelte a reakciónkat. Megdöbbenés, megdöbbenés hátán.
- Hát...gratulálunk - tért legelőször magához
Liam, majd megölelte Zaynt. Valamit még a fülébe súgott ,amit mi nem hallhattunk.
Mindannyian közelebb léptünk és egy csoportos ölelésben részesítettük. Egy
megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját, majd még folytatni akarta.- Srácok. Beszélnünk kell valamiről - törte meg a néhány perce uralkodó csendet az említett, majd felénk fordult és valamiféle öröm csillogott a szemében. - Perrievel sokat beszélgettünk a múltról, elég sok mindenen átmentünk már együtt. Úgy döntöttünk, hogy amint, lehet és visszaértünk Londonba, összeházasodunk - vigyorodott el, amint a mondandója végére ért, majd érdeklődve figyelte a reakciónkat. Megdöbbenés, megdöbbenés hátán.
- Sajnos el kellett döntenem, hogy ki legyen a tanúm. Bár vissza akartam szólni a szervezőknek, hogy intézkedjenek már az ügyben, hogy mind a négyen mellettem lehessetek. Viszont ez nem sikerült szóval, Niall, lennél a tanúm? - a végét elröhögte, ezért arra már magamtól jöttem rá. Olyan érzelmesnek és sorsdöntőnek tűnt ez a beszélgetés így a bandával, hogy muszáj volt valamiféle jó kedvet is belevinnünk, mert keservesen haladunk a mindenki szeret mindenkit szövegekhez.
- Vállalom - viszonoztam mosolyát és fejben már készülődtem a beszédemre. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjem majd. Ez az egész annyira hirtelen jött a One Directionnek. Tudtuk, hogy egyszer majd sor kerül az esküvőre is, de most, hogy ez ennyire közelinek ígérkezik, félünk, hogy mit tartogat a jövő. Kezdünk megkomolyodni és ez nagyon nem tűnik olyan jónak, mint ahogy az elején gondoltuk. Egyszer ennek is vége lesz. Abban pedig biztos vagyok, hogy Perrie lesz az egyik oka annak, hogy már nem leszünk ugyanazok mint régen. Nem fogunk egyhamar külön utakra térni, de pár év múlva erre is sor kerülhet. Most öten, még össze kell tartanunk.
Meghitt percek egyike volt ez, ami nagyon ritkán
látogatja meg társaságunkat. Olyanféle nyugalom kerített hatalmába, amiből soha
nem tudok szabadulni, ha velük vagyok. Ha őket látom és hülyeségeket
csinálunk, nem jut eszembe a családom és azok a barátaim akikkel kevésszer
találkozhatok. Néha-néha gondolok Sammyre, aki képes a jelenlétével is mosolyt
csalni az arcomra és már is jobban érzem magam. Megbékéltem a tudattal, hogy ő
most valószínűleg a lányokkal sétálgat valahol vagy esetleg beültek valahova.
Hét órakor már nyüzsgött a hely. Néhány perce
tudatosult bennem, hogy még mindig nem sikerült legyőznöm az izgulást a
fellépéseink előtt. Valamennyire minden ember fél, amikor ki kell állnia egy
színpadra. De még milyen színpadra. Átfutott rajtam egy jóleső, mégis
libabőröztető szellő, ahogy becsuktuk magunk mögött a kaput, a backstage
folyosójáról. Könnyebb ugrálással és járkálással levezetni a feszültséget, a
lámpalázat, ezért a srácokkal már felpörögve kergetjük egymást a szobában, felborítva
a bútorokat. Kapunk némi ordítozást a cselekedetért, de ez egy cseppet sem
zavarta meg a gyerekes viselkedésünket. Párnákkal és banánhéjjal (?) dobálóztunk, míg
nem szóltak, hogy mennünk kell, már várnak minket. Egy utolsó simítás a tükörbe
nézve, Lou igazgatása a hajunkon és a pólóinkon. Felkaptunk néhány palackot, ha
megszomjaznánk és elindult a ledfal. A ledfal, ahol eddig a kivetített videónk
és a képeink látszódtak. Liam lépett ki elsőként és egy hatalmas kiáltással
megkérdezte: "Hello Melbourne, készen álltok?" - mosolygós hangjától
zengett az aréna és válaszként meg is érkezett rajongóink fülsüketítő sikítása.
Másodikként én értem a színpadra, majd Louis, Zayn és végül Harry. Amint tettem
pár lépést, énekelni kezdtem a You&I első sorait. Körülnéztem a csodás
directionerek között és némelyiknek már is potyogni kezdtek a könnyeik. Egy
bíztató mosolyt erőltettem ajkaimra, hogy megnyugtassam őket. Egy kislány, az apukája
hátán ült, hogy lásson minket. Barna, göndör fürtjei édesen libbentek
jobbra-balra, ahogy mozgolódott. Szemei mélykékek voltak és csak nevetett.
Egyenesen a szemeibe néztem, hosszú másodpercekig figyeltem őt és a
reakcióját vártam, azt a pillanatot, amikor észrevesz. Eddig Zaynt és Louist
kémlelte nagy szemeivel, akik a lépcsőn ültek és tátogták a dalszöveget.
Tekintete végigsiklott a bandán és végül megállapodott rajtam. Arca
piros-pozsgássá változott és egyre jobban kuncogott.
Miután véget ért a koncert, visszavittek minket a
szállodába. Ez az épület közel sem volt olyan nagy és fényes mint az előző, de
volt billiárdterme és egy jóval kellemesebb bárja, ami mindig a
rendelkezésünkre állt. A recepción köszöntünk Billnek, akivel már párszor volt
alkalmunk találkozni és ő is jön majd a bulira, amit Harry szervezett.
Tulajdonképpen semmi extra, csak lemegyünk az egyik szórakozóhelyhez, ami közel
van a parthoz és leisszuk magunkat. Még a koncert alatt érkezett egy
üzenetem Sammytől, miszerint ők már a hotelben vannak. A mostani szobaelosztás
nagyjából ugyanaz, mint ami Sydneyben volt, viszont most a lakosztályunk pont a
Sammyék melletti volt. Mielőtt még idejöttünk volna, meglátogattuk az egyik
rendezőt, aki megígérte, hogy beszél a biztonságiakkal és lerendezik, hogy egy szobába
kerülhessünk. Ez persze nem jött be és azzal indolkolták, hogy legalább Perrie
és Sammy egy kicsit összebarátkozhatnak, ha több időt töltenek együtt. Ennek
mindketten borzasztóan örültek, boldogan telt az utazás is, ahol az egymás
légterében való tartózkodásról áradoztak. Zayn elég gyakran próbálta
lenyugtatni barátnőjét, de ez sosem sikerült. Sammy már bocsánatot kért tőle, ami
egy hatalmas lépésnek számított, de a szőkeség nem volt hajlandó békülni. Ezután
már ő sem igyekezett tovább és ezentúl inkább csak beszélgetés nélkül
elhaladnak a másik mellett, mintha levegőnek néznék egymást.
Harry az egész partit eltervezte és mivel holnap
csak este van jelenésünk, bőven lesz időnk arra, hogy kijózanodjunk. Kinézett egy
nagyobb, tengerparti házat, amiben mind az öten elférünk a barátnőinkkel együtt
és ott is aludhatunk. Mindenféle hírességet hívott meg és még néhány
barátunkat. A parti szigorúan zárt körű, nem olyan meghívós, de a biztonsági
őreink ügyelni fognak arra, hogy a nemkívánatos személyeket távol tartság a bejárattól.
Átmentünk egy lenti helyiségbe billiárdozni, ahol jókat nevettünk és megosztottunk egymással pár ötletet a következő videokliphez. Miután megtartottuk a szokásos megbeszélésünket, felsiettem egy gyönyörű lányhoz, akinél kopogtattam, viszont az ideiglenes
"lakótársa" nyitott ajtót.
- Mit szeretnél? - mosolygott rám kedvesen Perrie és nem
is értettem igazán, hogy velünk miért tud barátságos lenni, míg a barátnőinket ki
nem állhatja. Mondjuk az is érdekes, hogy aránylag normálisan beszélgethetünk
vele, viszont legtöbbször mond valami bántót, amitől nekünk is elmegy a
kedvünk, hogy a közelében maradjunk. Ráadásul ha váltunk is egy-két szót
egymással, állandóan vagy Zaynről vagy a bandájáról beszél és nem is enged
szóhoz jutni. Oké, tulajdonképpen nem is beszélgetünk csak próbálunk nem
elaludni miközben a vőlegénye vagy a barátnői a téma. - Na vajon? - húztam fel a szemöldökömet és a kérdésre kérdéssel válaszoltam. Csipőre tett kézzel állt az ajtóban, majd egy kicsit félrehúzodott az ajtófélfához és elengedett maga mellett, hogy bemehessek hozzá. Amint megpillantottam Sammyt, egy nagyot dobbant a szívem, majd hevesen kezdett kalimpálni. Hamar abbamaradt ez a folyamat, miután alaposabban szemügyre vettem őt. Sötétbarna, göndör fürtjei lazán omlottak le vállain, szemei vérvörösek voltak a sírástól. Könnyek csillogtak bennük. Rég volt már, hogy ilyennek láttam. Kezeit tördelte az ágytámlának dőlve, arca meggyötört volt. Aggódóan nézett fel rám és csak szaporábban potyogtak könnyei. Perrie addig odament hozzá és egy újabb csomag zsebkendőt nyújtott neki. Mintha minden erőmet elveszítettem volna.
Nem is tudom honnan kezdjem?! Talán aval, hogy Úr Isten milyen szuper lett. Már alig várom a folytatást :> Köszi a kitartást és jó írást :* <3 !
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett! :) Köszönöm, igyekszem sietni vele! :) x
TörlésÚristeeen! Annyira édes Nial💔!!!
VálaszTörléssiess a folytatással!😭😙
Én is imádom! :) Már kint is van! ;) x
Törlés